Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

tel és fáradhatatlanul nyúlt Zichy az idegenben élő iparosok hóna alá, és hogy legnagyobb .elfoglaltságában is mindig talált időt ügyes-bajos dolgaik intézésére. Működésének szellemére rávilágítanak az Egylet jegyzőjének sorai: »Arra tanított* bennünket, hogy elsősorban hazánkat szeressük, aztán szeressük egymást a társadalmi, helyzetre való különbség nélkül. Sose éreztessük jobb sorsunkat azokkal, akiknek már bölcsőjénél másképp határozott a végzet. E kijelentésével ledöntötte azt a válaszfalat, amely az Egyletnek az egyetemet látogató szellemileg kiművelt és az egyszerű, de becsületes és törekvő Iparos tagjai között fennállottak.« Megtekinthető az emlékmúzeumban az az album, amellyel az Egylet tagjai ötvenedik születésnapjára lepték ímeg elnöküket. Az albumban a tagok arcképe mellett rövid életrajz is szerepel, többek között Munkácsy Mihálytól is, aki egy karikatúra önarcképet rajzolt bejegyzése mellé. Az Egylet indulójának fedőlapját Zichy rajza díszíti: a trikoloron jelszavukkal: »Munkásság, hazaszeretet, egyetértés!« Zichy Mihály hazaszeretete örök időkre példát 'mutatott. E kiadvány keretei között lehetetlen felsorolni mindazt, amivel hitet tett izzó és tántoríthatatlan hazafisága mellett. A leningrádi Orosz Múzeumban őrzött egyik rajzának fényképe szerepel az emlékmúzeum kiállításán: Zichy, a cár udvari festője magyar ruhában. És bár csaknem egész életét távol tölti a hazától, mégis az elsők között van, aki felemeli szavát és segítséget nyújt, ha a nemzet ügyéről van szó. A Zichy irányította Magyar Egylet a Párisi Operában a legkiválóbb francia művészek felléptével jótékonyoélú előadást szervez a szegedi árvízkárosultak javára. Számtalan megnyilatkozásaiban — allegorikus rajzain, beszédeiben, leveleiben, hazája sorsát viselve szívén fordul szembe a hivatalos politikával. Amikor 1878-ban kitört az orosz—török háború a Párizsi Magyar Egylet közgyűlésén többek között ezeket mondotta: »Amint látjuk, szegény Hazánkra a sors még nehéz próba időket szabott. Elég erélyesek, józanok-e azok, akikre Hazánk ügyeinek vezetését bízta, ezt csak a jövendő fogja megmutatni'. Mi innét neim tehetünk többet, mint Hazánk sorsát örömmel vagy bánattal követni. Meglehet hogy Hazánk politikai erejét és állását az államok között veszély fenyegeti. Meglehet, hogy vassal, ököllel legyőznek bennünket. A vasnál, az ökölnél erősebb fegyver marad a mi kezünkben kedves barátaim. Ez a mi nagyobb szellemi kifejlődésünk, ezek azon általános elösrnert felsőbbségei Nemzetünknek a tudomány, a művészet és az ipar terén. Leveri a személyes bátorságot a ímesszehordó lőfegyver, seregeiket fektet a hareztérre. A szellemi felsőíbbsiéget semmiféle hatalom sem ölheti meg. Franczia Ország szolgál erre legmeggyőzőbb például. A végveszély után új erőben, új fényben áll fenn.« Zichy Párizsban elsősorban azokkal a kritikusokkal,, írókkal, művészekkel teremt kapcsolatot, akik vele rokon forrdalmi eszméket és művészi felfogást vallottak. Még oroszországi felfedezőjének az Európa szerte híres kritikusinak Teaphile Gaiutiernek örökségeként szállott rá Viktor Hugo barátsága. Gautiernek — aki időközben elhunyt —• nagy része volt abban, hogy Zichyt Párizsban megelőzte hírneve: »Voyage en Russie« című könyvében a francia kritikus külön fejezetet szentel Zichynek, akit olyan festőkkel hasonlít össze, mint Boucher, Watteau, Gavarni, Goya. »Zichy szörnyű nagy tehetség (Monstre de) genie)« »Zseniális természet, aki [mindent önmagából merít« »egyike a legbárnulatosabb művószegyénisegeknek azok közül, akikkel 1830 óta —• a művészet fordulópontja óta — találkoztunk.« Hasonló áradozó hangon beszél Gautier 10