Sára Péter: Berzsenyi emlékmúzeum Niklán (Somogyi Múzeum 10., 1967)

Győztem! Lerázták comb aim a fövényt, Izzadt fürteimen szent olajág lebeg. Nevem kiküzdém a homályból, S általadám maradékaimnak. (Báró Prónay Sándorhoz.) Műveinek első kiadása 1813-ban látott napvilágot, amelyet a költő Bécsben metszett képével díszítettek. A kötetnek nagy sikere volt, de Berzsenyi a kiadó, Helmeczy Mihály önkényes változtatásai miatt zúgolódott s ezért hamarosan, 1816-ban újra kiadatta gyűjteményét. Közben azonban a sok gonddal, bajjal küszködő költő elbizonytalankodott. Inkább olvasott, mint írt. Üj műfajokkal kezdett kísérletezni. Belefogott egy vallástörténeti tanulmányba, de abbahagyta. Hasonló sorsa lett a Kupa támadása с drámájának is, amelyből csak néhány jelenetet tudott megírni. Az új ismeretek, az új nézetek nagy kételyeket is ébresztettek a költőben. Kazinczyék irodalmi ízlésével sem mindenben értett egyet. Nyelvújítási módszereiket, eszközeiket sokszor túlzónak találta - és meg kell vallani, hogy ezekben a kérdésekben nem egy esetben Berzsenyinek volt igaza. A Mondolat és a Felelet a Mondolatra с vitairatok jelzik, hogy a nyelvújítási harcok végletekig kiéleződtek 1813-1815 között. Mivel a költő nem tartozott sem az újítók, sem a maradiak táborához, őt mindkét oldalról támadás érte. E végletes álláspontok és eszközök mélyen felháborították és Döbrentei Gáborhoz írott episztolájában így fejezte ki tiltakozását: Így a tudósok tarka serege is Bizarr agyakkal rakva, tömve van. Az egyik szent régiség barátja, S utálja mindazt, ami új s nem ó : A Himfy verse néki konyhadal, akárki mit mond, mert cadentiás. A másik újat s csak honit szeret, Fiitiltja Hellász nyájas isteneit. Van, aki minden új szót megkacag, Ha azt tudóstól hallja s nem fonóktól, Mert néki a nyelv csak fonóban készül. S ahhoz Kazinczy és Virág nem ért. • Van, aki mindég új szót fúr, farag, A leghelyesebbet százfelé csigázza, S abból viaszként majd istent csinál, 13