Sára Péter: Berzsenyi emlékmúzeum Niklán (Somogyi Múzeum 10., 1967)

Nikla egy kis Somogy megyei falu, távol minden nagyobb várostól, minden forgalmasabb úttól, a vasút is 8-10 km-re elkerüli. Pestről még ma is csak üggyel-bajjal lehet megközelíteni, mégis sokan keresik fel, mert ez a hely közel 150 éve már valósággal zarándokhelye a magyar irodalom tisztelőinek. Hírét-nevét a legnagyobb magyar ódaköltőnek, Berzsenyi Dánielnek köszönheti, aki mintegy 30 évig gazdálkodott, töprengett és alkotott ebben a különös varázsú falucskában, amelynek lankás, ligetes tájai és a nagy csend még ma is elevenen idézik fel költészetének sajátos világát. Marcali és Öreglak között a táj Berzsenyi óta nem sokat változhatott. Maga a falu is csak az utóbbi években kezdett átalakulni. Néhány évvel ezelőtt még a szép fehérre meszelt, nádfedeles házak egész sora őrizte a múltat és sugározta Berzsenyi korának hangulatát. A csend azonban még a régi áhítattal veszi körül a kúriát, amely néhány méterre az úttól szerényen húzódik meg a park fái között. A tornácnál a bejáratot két hatalmas gesztenyefa őrzi. A ház mögött egy elvadult, öreg gyümölcsösben még ma is viaskodnak az idővel Berzsenyi kedves fái, amelyek Wesselényi Miklós, Döbrentei Gábor és Pataky Mózes niklai látogatására emlékeztetnek. A kert még most is a költő birodalma csakúgy, mint a mögötte húzódó mező és azontúl a temető. Itt még egy-egy hajnali párásságban, vagy esti szürkületben Berzsenyi verseinek motívumai, hangulatai is gyakran megelevenednek és ilyenkor szinte várja az ember, hogy hátha a költő is kilép egyszer a fák közül. Itt minden, még a temetőben látható síremléke is, őt és az ő halhatatlan szellemét idézi. A költő valóságáról azonban legtöbbet maga a ház beszél, amelyet még a költő építtetett 1812-ben, s amely még jelenlegi, megszépült formájában is kifejezi, hogy egykori gazdája nagyon puritán ember, valóban „niklai remete" volt. Erről azonban benn, az emlékmúzeum 3 szobájában kiállított dokumentumok sokkal részletesebben vallanak. Berzsenyi eredeti bútorai és egyéb relikviái sajnos elvesztek, megsemmisültek, csak a díszöve és a pipája maradt meg. Mindezek ellenére azonban az emlékmúzeum színesen, hitelesen, gazdag dokumentumanyaggal idézi fel a költő emberi valóságát és mutatja be egész pályájának alakulását. Berzsenyi 1776. május 6-án született Vas megyében, Egyházashetyén régi birtokos-nemesi családból. Édesapja művelt, de nagyon rideg, puritán életű ember volt. Gyermeke nevelésével alig foglalkozott. A költő 14 éves koráig teljesen szabadon otthon nevelődött. Csak egészen későn, 1790-ben irattá be a soproni líceumba, ahol 1795-ig tanult nem nagy kedvvel és nem nagy szorgalommal. Inkább a virtuskodásban és a táncban lelte igazi örömét. 1794 őszén az iskolából megszökött. Katona akart lenni, de az apai