Sára Péter: Berzsenyi emlékmúzeum Niklán (Somogyi Múzeum 10., 1967)

rálatlanság nemcsak a jobbágyoknak, hanem a nemességnek is jellemző vonása. Elítélte az esztelen fényűzést, a jobbágyokkal való rossz bánásmódot és a hivatalnokok kiskirálykodását. ,, . . . Mert ha meggondoljuk, hogy néha a legcsekélyebb tisztviselők vagy uracskák is a népnek semmi becsületet nem adnak, hanem azokkal szabadon gorombáikodnak, még az elöljárókat is tézik, lehúzatják stb., épen nem lehet csudálnunk, ha ily durva bánásmód mellett a népben a becsületérzet s azzal együtt a néperény legszebb nemeit elfojtva látjuk . .. Lehet az embernek parancsolni, de nem azt megvetni és lealacsonyítani... a szegényt megvetni és gorombasággal illetni senkinek oka, joga nincs ..." Helyesen látta azt is, hogy a barbár viszonyok szülték a barbár erkölcsöket. A nevelést rendkívül fontosnak tartotta. Olyan iskolák felállítását javasolta, ahol hasznos munkára, céltudatos gazdálkodásra és a közösség érdekeit védő erkölcsökre nevelik a gyermekeket. „ ... a magyar paraszt gyerek semmi oskolai nevelésben nem részesül, vagy ha részesül, csak olyanban részesül, melynek erkölcsi és gazdasági tekintetben vagy igen csekély, vagy semmi hasznát nem veszi. . . így szinte szemügyre vévén a nemesi nevelést, mit látunk abba egyebet, különféle céltalanságot? Ugyanis, a nemes ifjú épen azon korban, midőn annak a szülői figyelemre és fenyítékre legnagyobb szüksége volna, s midőn annak a mezei gazdaság komoly és nehéz mesterségére leginkább szoknia kellene, távol szülőitől, romlottsággal teljes városokban betyárkodik; hol ahelyett, hogy az életre és a gazdaságra szolgáló tudományokba vagy jobb erkölcsbe avattatnék, többnyire olyakat tanul, melyek a terhes nevelés által kiürült atyai gazdaságot még inkább kiürítik «. ." Berzsenyi nem akarta megváltoztatni a feudális viszonyokat, nem akarta eltöröltetni a jobbágyságot, de látta, hogy a falusi emberek egyedül, magukrahagyatva nehezen boldogulhatnak és ebből kára származik az egész társadalomnak is. Ezért javasolta a szervezettebb közösségi életet, az intenzívebb gazdasági és társadalmi összefogást. Az új patriarkális világról szőtt elképzeléseit a tanulmány végén így összegezte : ,,... a nép igen megoszlik, magát és erejét nem egyesíti, hanem inkább minden ember különvál, mindenik magára hagyatik, s mindenik a maga gyarló esze, vagy többnyire esztelensége szerint üti-véti az emberiség legfontosabb és legnehezebb mesterségét, a mezei gazdaságot. Pedig én azt hiszem, s teljes megfontolás után hiszem, hogy mind a mezei szorgalmat, mind az egész népboldogságot csak úgy lehetne legfőbb tetőre emelni, ha a mezei gazdaságot nem egyes gyarló emberek, hanem oly népegyesületek folytatnák, melyekben mindenkor megvolna minden, ami a mezei szorgalom legfőbb céljaihoz megkívántatik . . . Végtelen lenne a nép ereje, ha az egyítve, s mindenkor célszerint használtatnék, és végtelen annak következménye mind gazdasági, mind erkölcsi tekintetben. 17