Sára Péter: Berzsenyi emlékmúzeum Niklán (Somogyi Múzeum 10., 1967)

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül. S minden míve tűnő szárnya körül lebegi Minden csak jelenés, minden az ég alatt Mint a kis nefelejts, enyészBerzsenyi azonban ebben a magányban mégsem tudott teljesen feloldódni. Zavarta, nyugtalanította az ország elmaradott állapota, a nemzet sorsának alakulása. Szenvedélyesen figyelte a hazai politikai és kulturális eseményeket. Aki tett valamit a közért, azt ódában dicsőítette (1. gróf Széchenyi Ferenchez, gróf Festetics Györgyhöz, Felsőbüki Nagy Pálhoz stb. ódáit). Lelkesen magasztalta a kor ismert magyar költőit is (1. Virág Benedekhez, Kisfaludy Sándorhoz, Horváth Ádámhoz, Kishez c. költeményeit). Különösen Kazinczyt és az ő áldozatos munkásságát értékelte sokra. Tisztelete, iránta való bizalma abban is megmutatkozott, hogy 1808ban verseit azzal küldte meg Kis Jánosnak, hogy juttassa el Kazinczyhoz; és ő mondja meg majd, hogy írásai méltók-e kiadásra. Kazinczy ezeket a verseket a legnagyobb elragadtatással fogadta és nyomban levelet írt Berzsenyinek. „Ritka ragyogású barátom! Kisünk megírta, úgy hiszem azt, Néked, hogy verseidnek kötetét tőle elkértem, olly véggel, hogy azt megolvassam minekelőtte sajtó alá kerülne. Azon kevés darabok után, mellyeket ezen halhatatlan barátunknál olvasni örömöm vala, meggyőzhetetlen kívánság szállott meg, a' többit is olvashatni; mert valóban a' Te énekeid nem szokott hangicsálás a' Magyar Helikonon ..." (Kazinczy levele Berzsenyihez, 1808. október 31.) A nagy felfedezésről barátait nyomban értesítette, a kötet kiadásához pedig pesti híveinek a segítségét kérte. A kötet kiadásának ügye ugyan elhúzódott, de a barátság a két ember közötti levelezésben megpecsételődött. Kazinczy korrigálta, javítgatta Berzsenyi verseit és hasznos tanácsokkal látta el. A „niklai remete" pedig leveleiben valósággal a lelkét öntötte ki és a magasztaló versek egész sorát írta „nagyfényű" barátjához, miközben lázasan tanult, olvasott, hogy méltó legyen erre a barátságra. A Kazinczy Ferenchez írott episztolájából ki érződik, hogy a felvilágosodás eszméit ebben az időben kezdte magáévá tenni. Mi az hát, ami a magyart emelheti'? Valóban nem más, mint az ész s erkölcs : Csak úgy állhat meg a mi kis testünk, Ha az lélekkel s erővel teljes. 11