Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)
HALÁSZAT A mii bét községünkben a 'halászatot a hely fekvése, természeti adottságai, tették lehetővé. A X Villi, 'sziazadi elei településiek idején Szentipálon és Varjafekéiren viszonylag kevés volt a művelhető szántóföld terület. A mai (községi haitárelk egy része erdőség. Hoszszú időnek kellett volna elmúlnia, amíg irtások útján addig eljuthattak volna, hogy &'letelepült lakosságot a szántóföld egyedül eltarthatta volna. És ha az meg iiS lett volna, őtt volt a nagy kerékkötő, a Nagyberek, amely a művelésre egyébként alkalmas területek egy részét nedvesen tartotta. Az ittlakók nyomorúságosan élték. Az 1714 évi úribéri összeírás megállapítja, hogy a földesúrnak joga volna megkövetelni, hogy a szentpáliak évienként egy darab sertést szolgáltassanak ki meki, de azt ás elengedi. »Pro nunc csekély állapotokra nézve írelaxaltattik«.' 1 Indok: amint látjuk a szegénység. Somogy megye 1776 évi megyegyűlésen elfogadott megállapításait akkor értjük meg igazán, ha az előbb kifejtett keretbe helyezzük. A megye közgyűlése így nyilaitkozotit : и A szentpáliak ember emlékezetet meghaladó idő ótia egészen mositianáig mindig élvezték a Balaton előnyeit és 'mindig megvoltak a halászalt és a nádlás használatában egészein a fótSzentpáli határ bizonyos megjelöléséig.-« 2 A használatot bérlet alapján bírták. 3 Tudjuk például, hogy 1767-ben 100 Ft halászbért fizettek/ 1 1828-ban 16 Ft volt a bérösszeg. Varjasfoáren más volt a földesúr, iminit Szentpálon, de a helyzet azonossága imiaitft a Hunyadiak is úgy járibák el, mint az Eszterházy hitbizomány. A berek tulajdonukban levő részét szintén bérbeadták. A ivarjaskériek 1767-ben 12 Ft halászata haszonbért fízlettek. 5 Területük jóval kisebb volt, minit a szentpáliaklé. A szeinitpáliak Ibér összege első tekintetre magasnak látszik. A jövedelem azonban szintén tekintélyes volt, amit a halászatból kapjak. A bérlet jövedelmiéből fizették ki az urasági árendát <és egyéb közterhet." A halászatból jutott ezenkívül a haláiszesaladok élelmezésére is. Érdekes volna tudni, hogyan ibiztosíitották a falu lakói a haszonbér pontos megfizetését. Erre nézve sem írásbeli adat, sem szájhagycmány neon maradt fenn. A rendi világ megszűnése után a szemtpália/k és varjaskériek tovább halásztak a Nagybérlőkben. Erre vonatkozólag Váry tótszeinitpáli jegyző Viarjaskérrol ezeket jelenti 1864-bein: »A határnak van jókora berke, nádasa, úgy tava, ezen tóiból mindenféle 5