Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

A gyümölcsféle fogyasztása elenyészően csekély volt. Almát, szilvát, cseresznyét fogyasztottak leginkább, bekvárnak csak szilvát tettek el. Az almát felszeletelve, napon megszárították, cérnára fűzVe kamrában felakasztották. Szilvát kemencében, cseresznyét napon aszalták. A gyerekek a vadontermő föidiszediret fogyasztották. Télen a ibefőttet a csemegeszáimbaimeoő sült tök pótolta. Az áltálban kevés volt !a választék: vizein kívül (bo<r és pálinka. Mivel viszonylag kevés Iböiruk (termett, aki szeszt akairt fogyasztani, azt a kocsmában szerezhette meg, vagy falubeliéitől vette. Dohányozná szerettek, de dohánytermesztéssel oem foglalkoztak, ezt a foglalkozást átengedték a falu pásztorainak: kanászoknak, csordásoknak. Ezek cseréppipá'bál szívtak, de 'volt akinek tajtékpipája volt. 3 krajcárért aditák a barna, 4 krajcárért a zöld csomagolású kapadioihányt. Gubaszivarra, drágasága miatt nem jutott, megelégedtek a rövid szivarral, de erre is csiak ünnepélyes alkalommal jutott. »Tűzhely« edényekikel 42