Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

Volt halász, aki ezt úgy valósította, meg, hogy a hálóba téglát helyezett el. A halászás úgy történt vele, hogy a hálót este elhelyezték ев reggel kiszedték a halat, ha volt. 1. Hálóvarisa, »dobháló-«. 2. Nádnyíró sarló. Ha a hálót ki akarták üríteni, akkor a feszítő két pálcát kiemelték helyéről. Erne a forgószerkezet összeomlott úgy, hogy a rajta levő kis nyílás kifelé állt. Ezen keresztül hozzá lehetett férni a mögötte lévő üreghez. A dobhálóvál sekély vízben halásztak a Nagyberekben olyan helyekein, ahol nagy fű nőtt. így természetesen a széleken. A dobháló tetejére az orvhalászok szeme elől való elrejtés okából nagyobb mennyiségű ffrtiss füvet raktak. Ezzel a halászó eszközzel csak a varjaskéri halászok dolgoztak. A szentpáliak területén nem lehetett halászni! Mikics János (mutíiea) 88 éves Volt halász maga látta, amikor Horváth Miklós (savó) volt hálászgazidá cipelte dobhálóját a mai vízház helyén. 5. A tótszentpáli és Varjaskéri ember több mint kétszáz éves hagyománya után a halászásról oem tudott, nem is fcud lemondani. Ha nem halászhatott veácével, halászott eresztő, vagy turbukhálóval. Ha azzal sem tehette, legalább szigonyozott a múltban, de szigonyoz a jelenben is. A szigonyuk olyan, mint a vasvilla, azzal a különbséggel, hogy ágai kampóra viissziahajlianlaJk. Az ágak a nyéllel párhuzamosan haladnak és egyenlő hosszúak. Kétféle fajtát használnak ma is a faluban. Van akinek' kiöpüs, van akinek makkos szigonya Van. A 17