Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

Tamás, Posza János (gyurkica), Richter Márton (lajna), Reichter Vida (lajna), Richter László (lajna), Varga Márton (szocsa). A következő szakaszban bemutatjuk a halászokat munka közben halfogó szerszámaikkal: .1. Eresztő háló. Vékony cérnából font 15—20 m hosszú cérnafal. Szélessége .130 cm. Gyékényből készült piócák, csomók tartották fenn a vizén. A halászok maguk is meg tudták kötni, de Keszthelyen a kereskedésekben is lehetett venni. Az álló halászás eszköze volt. A halász este a szél mentén eresztette a vízbe, s reggel napfelkeltekor kiszedte belőle a zsákmányt. Keserves, türelmi munka volt. A hal, vagy madár sokszor úgy belekeveredett a hálóba, hogy igen nehéz volt kifejteni belőle. A még élő halat rögtön a »réttőbe-« tette. Használatbavételkor arra számítottak, hogy amikor a hal mozgás köziben az akadályokat áttörni igyekszik, kopoltyújávai és szárnyaival a hálószemekbe bonyolódik. A halon kívül még lehetett vele fogná szárcsát, vöcsköt, vadrécét is, mert a háló fala lazán volt kifeszítve, s ha nagyobb hal, vagy imadár nekiment a 3 cm bőségű hálószemeknek, azok könnyen összehajlottak, s az állat úgy belekeveredett, hogy nem tudott belőle kiszabadulni. A Balatonnal ellentétben a Nagyberekben csak egyféle eresztő hálót ismertek. Azt is egyedül a varjaskéri részen. A szentpáli határban az eresztő hálóval a hínár miatt neim lehetett dolgozni. Az apró halak fogásaira seim volt alkalmas, azért ezen a területen nem is voit érdemes foglalkozni vele. Jó karbantartásának legfőbb feltétele volt, hogy használat után kiimossák, s alaposan megszárítsák,

12 különben idő előtt tönkrement, megrohadt. 2. A turbukháló. A hajós halászat eszköze. Külső alakjára 10—15 m hosszú és 120—130 cm széles háromsoros háló. A két külsőt (10—12 cm bőségű) itt kertnek nevezték. A középsőt, a voltaképpeni fogó szerszámot 3 cm bősiégű 3 sodratú cérnából kötötték. Fogásira puhának kellett lennie. Egyenként és csoportokba verődve egyaránt lehetett vele halászná. Az utóbbi esetben a turbukokat szarosán egymás mellé állították fel, hogy a hal köztük meg ne szökhessen. A három hálót mindegyik oldalról úgy fűzték össze egymással, hogy egynek látszott. Az eresztő hálóhoz hasonlóan ezt is piócák tartották fel az elmerüléstől. Lefelé nem kellett mégrögzíteni, mert az iszapos vízfenék úgyis fogta. Elsősorban a víz fenekén elfekvő csukák és pontyok fogására használták, de egyéb halféléket is halásztak vele. Kirnondottain nagyberki halászó szerszám volt: 11