Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)
Előszó 1965 nyarán egy néprajzi gyűjtőút során Hedrehelyen előkerült az egyik padlásról egy helybeli fazekasnak, Lőrinc Ferencnek a hagyatéka: néhány fazekasszerszáma és csaknem teljes árukészlete. A helybeli Márton István iskolaigazgató hívta fel figyelmünket rá, a gyönyörű anyagot aztán megvásároltuk a Rippl-Rónai Múzeumnak. Ezt megelőzően 1963-ban bekerült már néhány cserépedény Bencsik Istvántól, ugyancsak hedrehelyi fazekastól vették meg a kaposvári piacon. 1965 decemberében még két fazekas néhány tárgyával (Rodek György és Turbéki István) bővítettük az anyagot. Célunk az itt következő kis dolgozatban megyénk múltja iránt érdeklődő közönségünk számára megszólaltatni ezt a kis táregyüttest, múzeumunk anyagának e részét ilyen módon is hozzáférhetővé tenni. Témaválasztásunkat elősegítette, sőt sürgette az a tény, hogy a Somogy megyei fazekasokról mindezideig nem jelent meg feldolgozás. A fazekas mesterség egyébként igen közkedvelt téma, hazánk más területeinek szakemberei és önkéntes gyűjtői szívesen foglalkoztak vele, Somogyban viszont nem. Még azokról a mesterekről és fazekas központokról is többet tudunk, amelyek megyénkén kívüli területeken működtek, de áruikkal megyénk területére is behatoltak: így a Züric-völgyi fazekasok 1 , Sümeg-Tapolca vidéki (lányfalui) tálasok 2 , mohácsa korsósok 3 , siklósi gelencsérek 4 munkáiról, de ezek közül is felderítendő még a szakcsi, gyulaji (Tolna megye), mágocsi (Baranya megye), szentmihályi (Zala megye), stb. gelencsérek munkássága. Dolgozatunk így a hiány pótlását kezdi el, szeretnénk ha mind több feldolgozás követné megyénk fazekas mestereiről. Somogy megye az agyag minősége szempontjából szerencsés helyzetben van, ugyanis tűzálló agyag található több területen is, s így a gelencsérek itt egyben kályhások, fazekasok, tálasok, korsósok 5 , és nem alakult ki sajátos profiljuk, mint más vidékek mestereinél, nem történt sajátos specializálódás egyes cserépárukra és ezzel kapcsolatos díszítésmódra.
