Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

tak színtelen, sárga vagy zöld mázasak. Az újabbakra körülbelül 1920—40 között kívül-belül gruntos, azaz sötétbarna, vagy pedig olajzöld színű mázat tettek. A tejesfazekakból nagyon sok készült fél literes, egy, másfél, kettő, két és fél és három literes nagyságban. Formaelve az volt készítésének, hogy öble az alsó harmadában legyen, a szájpereméig fokozatosan szűküljön a nyaka, a szájánál kissé kiszélesedjen, füle az oldaláról induljon. Belül fehér vagy színtelen mázas volt, kívül máztalan három fehér keresztdísiszel. de előfordult kívülmázas is, rázott mintás vörös, fehér, vagy zöld és fehér színben. A korsók közül legtöbbet a tulajdonképpeni korsókból a mázatlan »mezei korsók«, »cserkorsók«-ból készítettek, kerek szájjal, szűrő nélkül, derékszögben hajtott füllel, mely a szájtól indul s a szájnál tányérszerű kiképzést ad. A fülön egy kis szúrt lyuk van. A korsó hasa gömbszerű és rajta fánkszaggatóval szurkált, csigavonalasan körbefutó díszítés van. (23. ábra.) A kancsófélék közül a nagyobb méretű a »mazánna-korsó« volt, 4—10 literes nagyságban készült, a leggyakoribb a 6—7 literes volt. A mazánna-korsók erősen öblösek, nyakrészük törésvonal nélküli, szájuk egészen összenyomott és féltetővel »plattal« ellátott, a fül az oldalból indul. Többnyire mázatlan és nem volt ferde barázdáltsága ezeknek a korsóknak úgy mint a Züric völgyi fazekasok nagyméretű kancsóinak. A 22. ábrán levő mazánna-kancsó Lőrinc műhelyéből került ki. A »boroskorsó vagy csaposkorsó« kisebb kancsóforma, arányosabb, kecsesebb formájúra készült mint a mazánna-korsó. Szájuk nincs egészen összenyomva, nincs féltetejük. Díszítésük és színezésük nagyjából megegyezik a poharakéval, mert vendéglátásnál ezekben hozták be a bort, tehát ezeknek is volt reprezentatív jelentőségük. Különösen torok, komabálok, lakodalmak alkalmával került s r a díszes csapcskorsók elővételére, ha kevés volt belőle, még kölcsön is kértek. Azonos mintadarabok esetén is szembetűnők az egyes mesterek közötti különbségek. PL a 18. ábrán látható csaposkorsó Turbéki István műve, formája könnyedebb, karcsúbb, korongolása, máza is egyenletesebb mint tanítványának, Lőrincnek a munkája (19. ábra), amely viszont díszesebb »pillevirágos«. Formájában ugyancsak könnyed, de kissé vastagabb korongolású az előbbieknél Bencsik korsója, de díszítése későbbi szintet mutat, fehér alapon kék, barna, zöld ecsetes és írókás cifrálással »tulipános« mintával. (20. ábra.) »Ihatatlan vagy vicckorsókat« csak Kosaras István és Bencsikék készítettek. Többnyire rendelésre vagy ajándékba csináltak, •3D