Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

fenekűek. Az utóbbi formát a paraszti közönség »segges fazéknak« vagy »sparhet fazéknak« nevezte el. A csúcsosfazék készítésének az volt az alapelve, hogy arányos legyen: a legszélesebb a magasság középpontjánál legyen, a talp és szájátmérője nagyjából egyforma legyen. A totyakos forma egyre gyakoribbá vált a" füstöskonyhák megszűnésével. A fazekak közül a legnagyobb méretűek a 20—30 literes »lakodalmi fazekak« voltak, kétfülű, két vagy négy abroncsú, ferde barázdáltságú csak belül és a szájánál mázas edények. Akinek sok zsírja volt, az ilyen nagyméretű fazékban tartotta. A kisebb méretű lakodalmas fazék »szakállas« formájú volt, ugyanis csak egy függőleges, lapos, szájból kiinduló füle volt, ezzel átellenben a másik fül helyén a szájperem csak kis meghosszabbítást szakállat kapott, ennélfogva is tudták emelni. A szakállas fazékra csak egy abroncs került, és kívülről ez a fazék is mázatlan volt. A kisebb méretű fazekak közül a 10 literest »savanyéttósnak, zsírosbödönnek«, a 8 literest káposztásnak, a 6 literest főzőfazéknak használták. A 6 literesek már kívül-belül, többnyire színtelen mázasak voltak, oldaluk nem barázdált. A színtelen mázat dobja le legkevésbé a főzőedény. A többi fazekakat belül sárga, kívül zöld mázasra készítették, száj kiképzésük a födő alakjának megfelelően dupla karimás volt. 5—6 literes nagyságban készültek a »komapoharak« díszes kivitelben. A megrendelésre készült komapoharakra felirat is került: pl. »Isten hozott kcimámasűzoiny.« Érdekes vállfája a fazekaknak a túrószűrő fazék, amelyet csak a szuloki németek igényeltek. Ennek alul kis csöve volt (10. ábra). A zsírosbödön (11. ábra) öblösebb formájú, öble a magasság alsó harmadában van, dupla karimás száj kiképzésű a fedőnek megfelelően, két füle az oldalán van. A kisebb fazekak somogyi és általában dél-dunántúli nevükön »parasztpoharak« szintén szűk és széles talpú változatban készültek, paraszti elnevezésük a formát illetően »pohár és segges pohár«. Az »ebédes pohár« fél, háromnegyed, egy, másfél, kettő, két és fél, három literes változatban készült, attól függően használták a különböző nagyságú poharakat, mekkora volt a család, hánynak kellett ebédet vinni a mezőre. A »tejfelespohár« kettő literestől négy literes nagyságig piacozáskor kellett. A legkisebb méretű fazekakat bögrének nevezték, ezek ugyancsak széles és szűktalpú változatban fordultak elő. Bögréből ittak, vagy fűszerfélét tartottak benne, pl. a (16. ábra) paprikát, ételmaradékot tettek bele. A poharak, bögrék mivel nem főzőedények, s bizonyos reprezentatív célzatúk is van (piacozás, ebéd vi vés), a legcifrább edények. Fülük a szájból kiinduló kerek függőleges fül. A cifrázásnak 26