Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

A csirkeitató lyukját korongolás és szikkadás után »körzőlukasztó val« vágták ki. A virágcserép is korongolással készült (7. ábra), de Lőrinc hagyatékában virágcserép gipszmintája volt, ő nyilván formába préselt virágcserepet készített (8. ábra). Az oszlopkályhák táblái és a szemeskályhák egyes részei gipszformába préselve készültek. A gipszformákat Ceglédről szerezték be. Az agyag előkészítése ugyanúgy történt, mint a korongoláshoz, csak korongolás helyett rámába tették az agyagot és »citlinggel-« simították le. Néhány tárgyat kézben kellett formálni: sótartót, szenteltvíztartót, gyermekjátékokat stb. 4. ábra. Kemence. A munka üteme igen gyors és kimerítő volt. Két óra hosszat tapostak annyi agyagot, amennyi két napra kellett. Négy óra alatt gyúrták fel. A korongolás időtartama különböző volt: egy tál korongolása 8—10 percig, főzőfazéké a nagyságtól függően 4—15 percig, mezei korsó 15 percig, tejesfazéké 6 percig, virágcserépé 2-—4 percig tartott. Kosaras István elmondta, hogy ha egy nap csak tejesfazekat korongcltak, 100 darab volt a norma. Figyelembevéve a darabonkénti 6 percnyi korongolási időt, ez 10 óra megállás nélküli korongolást jelentett. A korongolás után szárították az edényeket, vagy a műhelyben a polcon, vagy kint az udvaron árnyékos helyen.. A patcai homokos agyagból készült edényeket hoszszabb ideig kellett szárítani lassan, mint a szilvásszentmártonit, mert égetéskor különben elpattant volna. 20