Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

7. ábra. ifj. Bencsik István virágcserepet korongol. A tejesfazekak korongolása hasonlóképpen történt. A tejesfazekakat id. Bencsik István szerint a múlt század végén még csaknem teljesen hengeres formájúra korongoliták, és fül nem került rá. Ezt a formát később az 1920—30-as években már csak a bakócai tejesflazék őrizte meg a Dél-Dunántúlon. A szigetvári vásáron erről a tejesfazékról lehetett megismerni a bakócaiakat. Utóbb a tejesfazék öble a hedrehelyieknél az edény alsó harmadában volt, a nyaka hosszan elszűkült, szája kissé kiszélesedett, a fül az oldalról indult. A kezdő fazekasnak alul vastagra sikerült az edény. Ilyenkor utólag leesztergálta, nehogy a vevőközönség kifogásolja. A tál, tányér, tepsi csak egy darabból készült. A tál korongolásánál, mikor már lassan kialakult a formája, alul körömmel kis törésvonalat »belső fenékszöget« alakítottak ki. Az idősebb mesterek feljebbre is készítettek körbefutó törésvonalat, »fősőrámflit«. A szakirodalomban mindkét törésvonalat sincnek nevezik. A tálak pereme »széle« függőleges karimaszerű lett. A fazekasok szerint ez volt az erősítője a tálnak, ciZciZ ci karima tette lehetővé, hogy égetéskor a tálakat élére állítsák, olyan módon történt ez, 18