Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

1, ábra. Fazekasszerszámok amelyeket a fazekas maga készít. 4. »Gyúrópad«: 1 méter magas akác cölöpökre szögelt 150x50 cm-es felületű bükkfalap. A bükkfa azért jó erre a célra, mert nem szálkásodik. A gyúrópadon korongolás előtt dolgozzák fel az agyagot. 5. »Szorító vagy simító bőr«: 15—-20 cm hosszú ovális bőrdarab, esetleg gumi. Az edény korongolásánál kellett a fenékrész kialakításához és a belső felület simításához. (1/B és l/K ábra.) 6. »Füle, filc«: kb. 10 cm-es ovális, vagy kerek kalapdarab, az edény belsejének simára alakítására, valamint az öblének kiszorítására szolgál. Rendszerint ócskástól vettek meg rossz kalapot és abból vágták ki. (l/L ábra.) 7. »Rézkés«; »falculó kés«: a fakést helyettesíti, mert kevésbé kopik. Háromszögletű lap, 10 cm-es oldalú, a közepén az ujj beakasztására szolgáló lyuk van. (l/M ábra.) 8. »Vágódrót«: drótdarab, két végén rákötött rongydarabbal. A korongfejről az edényt vágják le vele. (l/N ábra.) 9. »Rovátkuló, rovátka«: 10 cm hosszú, 2—3 cm széles, két keskenyebbik, vagy az egyik hosszanti oldalán recésre vagdosott faléc. Korongolásnál az edény külsejének ferde barázdáltságát eszközlik vele. (1/C, l/D ábra.) 10. »Bőrző vagy recéllő«: fából vagy bőrből, esetleg gumiból különböző nagyságú (8—15 cm hosszú), egyik vagy két oldalán cikkcakkosra bevágott. A hullámvonalsoros »csíkozásos«, azaz a szaicirodalomban fésűs néven ismert minta készül vele. (l/E ábra.) 10