Draveczky Balázs: A Somogy megyei muzeológiai kutatás története (Somogyi Múzeum 6., 1966)

»Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő.« (Ipolyi Arnold) Somogy megye 1950-ig, a szigetvári járásnak Baranya megyéhez való csatolásáig 6530, és napjainkban is több, minit 6000 négyzetkilométernyi területű, az ország legnagyobb megyéi közé tartózok. Felszíne legnagyobbrészt a Somogyi Dombsághoz tartozik, mely a Dél dunántúli Dombvidék középső része a Balaton és a Dráva között. Pamnonkori eredetű, széles és mély lösztakarással, 150—300 m-éferes tengerszint feletti ingadozással. A Somogyi Dombság északikele ti részét Külső Somogynak nevezzük, keleti (határa a Sió és Kapós völgye, délnyugati részéin található a Belső Somogyi Dombvidék, déli, a drávaimelléki része futóhomokos. Párhuzamos, észak—északnyugati, dél-délkeleti irányú völgyek és lapos hátak szabdalják, szántóföldekkel és erdőkkel, rétekkel és bozótosokkal. A Dráva és a Balaton között a természetes vízválasztó BelsőSomogyra és a Zselicre esik. Legnagyobb, máig is összefüggő erdőit a délnyugat—északkeleti irányú Kapos-völgyben (ún. »Víztmeinte«) és a Baranyai Dombsághoz csatlakozó Zselicben találjuk. ' Talajviszonyai kevés kivétellel a jobb iminőségű erdőtípusú talajok közé sorolhatók. Belső Somogy homokos talaja a Nyírség homokjánál kötöttebb, az Északnyugati rész i(iKisbalátoni—Nagyberek) pedig tőzeges, lápos, ingoványos talajú. Jó iminőségű, gazdaságilag is kiválóan hasznosítható talaj található a megye északi részén, valamint a Dráva-mentén, mely kiöntéses eredetű. Vizei a Duna és Dráva vízgyűjtő rendszeréhez tartoznak. Jelentősek a Kapóshoz tartozó Sió, Jaba, Kis- és Nagykoppány patakok. A Kapostól délre eredő vizeket a Dráva gyűjti össze, ezielk közül legjelentősebb a számos ímellékágú Rinya patak. Meg kell említenünk a Dráva síkságát nietsző Kis- és Nagydombó patakokat is. A 19. század elejéig mintegy 250—300, részben időszakos patak és ér hálózta be a megye területét. Ezek szabályozása, levezetése, illetve kiszárítása 182il4>en résziben 'megkezdődött a reformkor egyik kiemelkedő kultúrmérnökének, Beszédes Józsefnek tervei alapján. Ez a imunka kisebb megszakításokkal folyt a századforduló körüli évtizedekben is, de véglegesen csak 1950—1960 között fejeződött be. A szabályozások után a megrekedt szabadvizeket, a holtágakat — különösen a Rinya, kis- és Nagykoppány körK