Draveczky Balázs: A Somogy megyei muzeológiai kutatás története (Somogyi Múzeum 6., 1966)

а Kupa hercesegi építés után ezel gazda godott és meg is az igért lapot vagy rajzot idájigsem külte el, el montam és meg is mutatam a pogány kori sirokat hol bontatam fel és hogyan fekütek és a szemükbe szén volt be voltak hamuzva és, mégis már párszor írtam hogy medig van a dologul halgát, talán mivel szegény vagyok de szép dolgot végeztem, bócsánatátt kérem nemes lelkű Nagy cságós urtul.« Az Árpád sírja utáni (kutatás voit -a Somogy megyei Régészeti és Történeti Társulat utolsó inagyobb-szabású vállalkozása. iEz után az érdektelenség és a nemtörődömség (ködébe hullt a munka anynyira, hogy 1692 júniusában Mellhíard Gyulia a megye alispánjához írt levelében a társulat részleges feloszlatásáról beszélt, és a vagyontárgyakat, valamint a gyűjteményt felajánlotta a megye törvényhatóságának. Az ernyedés fő oka a lelkes és érdeklődő Melhard Gyula Kaposvárról történt eltávozása volt. így nem maradt, akii lelkesítsen,,. buzdítson, példát adjon és irányítson! Az 1894. május 22-i közgyűlés már végrendelkezett is a társulat megmaradt vagyonáról: jogilag is a vármegyére testálta az anyagot. A társulat halála indította a »Somogy« című lapot, hogy 1894 novemberében vezércikkben fogdáik ózzon a kérdéssel. A vezércikk szomorú és súlyos megállapításokat tartalmaz a megyéről, és általában a somogyi kulturális érdeklődésről: »A régészet Somogyban* Ez is alszik mély álmában, mint annyi kezdeményezés már a megyében. Régi szokás az már itt, hogy ha valami üdvös eszményt megpendítenek, hát az első napokban van ágiója; kürtölik, gyűléseznek benne, aztán néhány hónap múlva él van temetve az újszülött! i Az üdvös, de megbukott eszméknek egész temetője van Somogyban és székvárosában! Egy néhány lélek kijár a sírhoz imádkozni, a többi régen elfeledte; az élet zsibvásár zajában ki gondolna a szentekre? kedves halottainkra?! A dalárda már legalább ötször bukott meg Kaposvárott. A polgári olvasókör eszméje hasonlóképp. Tanulóink számára a convictust mióta tengetjük: egykor adakoztak is rá többen; s vajon hol maradt az éji homályban?! Intézetek, egyletek egymásután buktak meg; ma már kezdeményezni sem mer senki, mert úgyis ott hagyják a faképnél!... A régészeti társulat megalakult évekkel ezelőtt! Nagy hű-hóval éljeneztük. *A cikket Roboz István (1828—1916) a »Somogy« szerkesztője írta. 25