Fehér Erzsébet: József Attila kiállítás Balatonszárszón (Somogyi Múzeum 4., 1965)

A múzeummá alakított egykori lakásba nem lehetett visszavará­zsolni a régi berendezést, a költő környezetét. A bútorok a nővérek elköltözésekor új gazdához kerültek, azóta legtöbbjük meg is sem­misült, vagy erősen megkopott. A rekonstrukció gondolatát a kiállítás rendezői elvetették. Egyrészt azért, mert a halványuló emlékezet eh­hez a munkához nem adhatott biztos alapot, másrészt — és főként — azért, mert nem kívánták az újonnan készült, nem eredeti darabok­kal az eredeti illúzióját kelteni. A lakásban egyébként néhány sze­mélyes használati eszközön kívül semmi nem volt József Attiláé. Ki­véve természetesen kéziratokkal telt bőröndjét, amelyben magával hozta imindenét: műveit. Ez volt egyetlen tulajdona, magától értetődő tehát, hogy irodalmi hagyatékának bemutatása szárszói napjainak ha nem is tárgyi, de leghitelesebb szellemi légkörét idézi. A költő kéziratos hagyatéka — részben nővérei útján — a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába került. A balatonszárszói kiállítás anyaga az Irodalmi Múzeum eredeti anyaga alapján készült másolat. Tudjuk ugyan, hogy másolatokkal nem pótolható az eredeti szugesz­szív hatása, mégis, több esztendőre tervezett kiállításokon az eredeti kéziratok bemutatását mellőznünk kell. Legfontosabb ok az a tapasz­talat, hogy huzamosabb idő alatt nemcsak a por, de az ártatlannak tűnő fény is megrongálja az anyagot: a papír törékennyé, az írás ne­hezen olvashatóvá válik. József Attila kéziratainak jelentős része ce­ruzaírás, tehát fokozottan érzékeny. Továbbá a másolatok méreteivel a kiállítás szempontjából lényeges művek és dokumentumok megfelelően hangsúlyozhatok. Harmadsorban bizonyos anyagok egy időben több helyen való felhasználása csak másolatokikai oldható meg. Jelenleg az országban a balatonszárszóin kívül két József Attila­kiállítás van: a Petőfi Irodalmi Múzeum a költő életét és életművét teljes egészében bemutató, állandó nagy kiállítása Budapesten a Ká­rolyi palotában, és ugyancsak a fővárosban gyermekkorát mutatja be emlékhellyé avatott szülőháza: a IX., Gát u. 3. Emlékházaink, emlékhelyeink a hozzájuk fűződő — alkotásokból is kimutatható művészi élmények, életrajzi mozzanatok bemutatására hivatottak. Magától értetődő, mondjuk Jókai és Balatonfüred, Kisfa­ludy Sándor és Badacsony, Mikszáth és Horpács, Madách és Csesztve kapcsolata. Nem így Szárszóé és József Attiláé. A bevezetésben szó esett már róla, élete utolsó hónapja során alig jutott el hozzá a kül­világ. E néhány hét belső története érdekes; egész élete, pályája, fel­lobbanó vágyai és kudarcai érlelik meg döntését. Nem jelenében, csu­pán múltjában élt, felbomló életének okait kereste. Körülötte alig történt valami, néha levél jött Budapestről munkatársaktól, barátok­tól, időnként néhány látogató. Ezek sem valóságos értékük, hanem csak az ő számára érthető bizarr ösiszefüggéseik szerint álltak össze \ r alamiféle történéssé. Dolgozni próbált rövid ideig tartó hittel, de múltja elfedte előle a jövőt. i

Next

/
Thumbnails
Contents