Fehér Erzsébet: József Attila kiállítás Balatonszárszón (Somogyi Múzeum 4., 1965)

Az egyéni következményt vállalni kell ugyan („Elfognak és felkötnek" ...), de a felelősség terhe a koré, amely nem tudott élni a „gyönyörűszép" szívek adottságaival. A népdalformával, pergő ritmussal könnyeddé, sőt, hetykévé válik a súlyos mondanivaló; egy olvasás után szinte elfeledhetetlen. Ez így együtt veszedelmes volt a tanári, de kiváló belépő a költői pályára: En egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani. 1925 őszén Bécsbe ment, beiratkozott az egyetemre. Újságárulásból, házitanítóskodásból élt, takarításért lakott. Megismerkedett a bécsi magyar politikai emigráció író tagjaival, akik barátságukba fogadták. Ismerkedett a modern irodalom új irányaival is, nagyszabású terveket szőtt, haza küldött levelei tele vannak bizakodó önérzettel. A következő esztendőben Párizsba ment és a Sorbonne hallgatója lett. Eleinte nehezen barátkozott a francia fővárossal, de hamarosan itt is barátokra lelt, külföldi és ómagyar diákok, fiatal művészek (személyében. Néhány francia folyóirat megnyílt előtte és közölte francia nyelven írt verseit. Világnézeti fejlődése szempontjából leglényegesebb marxista ismereteinek elmélyülése volt. Nővéréhez írott leveleiben beszámolt világosan kirajzolódott tennivalóiról, eszmei hovatartozásáról. 1927 nyarán egy hónapot a tengerparton töltött, mielőtt végképp hazautazott. A kiállított verskézirat harmadik verskötetének (Nincsen apám, se anyám; 1929.) bevezetője, imég 1927-ből Párizsból való. Hazatérése után a pesti egyetemen akarta folytatni tanulmányait, de anyagi okok miatt kénytelen volt ezt is abbahagyni. Minit máiidéztük, tanári állásra úgysem lehetett sok reménye. Költészete ezekben az években ível a csúcsok felé. Első verskötetei a hazai költői hagyomány és a legmodernebb irodalmi áramlatok ismerőjeként mutatják, de a hatásokon túl, eredeti tehetségű művész egyéniségét rajzolják elénk, akinek eddig soha nem hallott mondanivalói vannak a korról, kora emberéről és a világról. A mondanivaló és a művészi forrna sem egységes még, a nagy szociális érzékenység mellett dacos, hetyke lázongás, ellágyuló gyengédség váltja, vagy fedi egymást; széles sodrású szabadvers, finom rímes játék, zárt egyszerűségű népdalformák élnek egymás mellett. Az 1929-ben megjelenő Nincsen apám, se anyám és az 1931-es Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetei ezt a tartalmi és formai sokszínűséget viszik tovább. Eddigi lázongása azonban határozott forradalmi tartalmat, társadalomkritikája pedig osztályharcos jelleget kap. Összefügg ez a válság következtében felszínre kerülő súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal, valamint az ezek nyomán felélénkülő munkásmozgalom14