Fehér Erzsébet: József Attila kiállítás Balatonszárszón (Somogyi Múzeum 4., 1965)

újszerű tartalma. A költői módszer a tárgy felismert törvényszerű­ségeihez igazodik, a kezdeti indulati izzás kutató figyelemmé, a csa­pongás módszeres elemzéssé, a pátosz fojtott szenvedéllyé, a hety­keség megalapozott hitté válik. A fogalmak, melyek felületes lát­szatra a hétköznapi valóság jelenségeket követik, több értelmet nyer­nek, innen e költészet különös vibrálása. A kiállításnak ezen a szakaszán azokból a versekből jeleztünk néhányat, amelyek e tartalmi és formai újítások legszembetűnőbb hordozói. A kötet-címlap formájában megjelenő Külvárosi éj, az il­lusztrációval jelzett Téli éjszaka, a két falu-vers: а Holt vidék és Falu kézirata — az érett József Attila műhelyébe vezetnek. Az ed­digi szoros életrajzi időrend megbomlik itt; a költői anyagot temati­kusán csoportosítottuk, elsősorban azokat a verseket sorakoztatva egymás mellé, amelyek a többsíkú művészi ábrázolás legkézenfek­vőbb hordozói. A nagy leíróversek finomrajzú képei a tapintható valóság érzetével hatnak. Általuk az adott kor történelmi—társa­dalmi helyzetéről kapunk igaz képet, az emberről, aki e meghatá­rozott világ jelenségei között él, de aki értelmével képes behatolni az addig öröknek hitt társadalmi és természeti törvények titkaiba, hogy a maga méltóbb jövendőjének anyagát formálja belőlük. Ez az emberközpontúság adja tartalmát a táj ábrázolásának, a metsző pon­tosságúvá esztergályozott fogalmaknak, — ez hevíti szenvedéllyé a látszatra tárgyilagos művészi magatartást. Én hazám, fajom és emberiségem iránt ismerem szép kötelességem ... vallja egyik töredékében, amelyet e költői nézőpont jellemzésére mottóul választottunk. Mi hát ez a felismert művészi kötelesség? Pontos, hamisítatlan számbavétele a kor embere külső (történelmi, társadalmi) és belső (természeti, pszichikai) lehetőségeinek a jövő érdekében. Tudatos vállalása a kisemmizettek jelenének társadal­milag, politikailag: Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakati (Ars poetica) Erre a felelősségtudatra, szilárd emberi hitre épül fel ez a köl­tészet. Az ő szemén keresztül látjuk a korabeli Magyarország tár­sadalmának minden rétegét, s erkölcsi hitele emberközelbe hozza számunkra a jövendő távlatokat. A költő — ajkán csörömpöl a szó, de ő, (az adott világ varázsinak mérnöke), tudabos jövőbe lát, s megszerkeszti magában, mint ti majd kint a harmóniát, (A város peremén) ]K

Next

/
Thumbnails
Contents