Fehér Erzsébet: József Attila kiállítás Balatonszárszón (Somogyi Múzeum 4., 1965)
újszerű tartalma. A költői módszer a tárgy felismert törvényszerűségeihez igazodik, a kezdeti indulati izzás kutató figyelemmé, a csapongás módszeres elemzéssé, a pátosz fojtott szenvedéllyé, a hetykeség megalapozott hitté válik. A fogalmak, melyek felületes látszatra a hétköznapi valóság jelenségeket követik, több értelmet nyernek, innen e költészet különös vibrálása. A kiállításnak ezen a szakaszán azokból a versekből jeleztünk néhányat, amelyek e tartalmi és formai újítások legszembetűnőbb hordozói. A kötet-címlap formájában megjelenő Külvárosi éj, az illusztrációval jelzett Téli éjszaka, a két falu-vers: а Holt vidék és Falu kézirata — az érett József Attila műhelyébe vezetnek. Az eddigi szoros életrajzi időrend megbomlik itt; a költői anyagot tematikusán csoportosítottuk, elsősorban azokat a verseket sorakoztatva egymás mellé, amelyek a többsíkú művészi ábrázolás legkézenfekvőbb hordozói. A nagy leíróversek finomrajzú képei a tapintható valóság érzetével hatnak. Általuk az adott kor történelmi—társadalmi helyzetéről kapunk igaz képet, az emberről, aki e meghatározott világ jelenségei között él, de aki értelmével képes behatolni az addig öröknek hitt társadalmi és természeti törvények titkaiba, hogy a maga méltóbb jövendőjének anyagát formálja belőlük. Ez az emberközpontúság adja tartalmát a táj ábrázolásának, a metsző pontosságúvá esztergályozott fogalmaknak, — ez hevíti szenvedéllyé a látszatra tárgyilagos művészi magatartást. Én hazám, fajom és emberiségem iránt ismerem szép kötelességem ... vallja egyik töredékében, amelyet e költői nézőpont jellemzésére mottóul választottunk. Mi hát ez a felismert művészi kötelesség? Pontos, hamisítatlan számbavétele a kor embere külső (történelmi, társadalmi) és belső (természeti, pszichikai) lehetőségeinek a jövő érdekében. Tudatos vállalása a kisemmizettek jelenének társadalmilag, politikailag: Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakati (Ars poetica) Erre a felelősségtudatra, szilárd emberi hitre épül fel ez a költészet. Az ő szemén keresztül látjuk a korabeli Magyarország társadalmának minden rétegét, s erkölcsi hitele emberközelbe hozza számunkra a jövendő távlatokat. A költő — ajkán csörömpöl a szó, de ő, (az adott világ varázsinak mérnöke), tudabos jövőbe lát, s megszerkeszti magában, mint ti majd kint a harmóniát, (A város peremén) ]K