Fehér Erzsébet: József Attila kiállítás Balatonszárszón (Somogyi Múzeum 4., 1965)
Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll-koptató szegény legény. De nem lettem,, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. (Születésnapomra) Továbbá: „Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Tanári vizsgát mégsem tettem, mert — Horger Antal fenyegetésére gondolva — azt hittem, úgysem kapnék állást." (Curriculum vitae) — Hogyan folyt le Horger professzorral való emlékezetes beszélgetése, idézett versében és életrajzában maga a költő mondja el, erre nem is szükséges kitérnünk. Inkább a vers érdekes; művészi vonatkozásain túl az a költői-emberi magatartás, amely életére kiható és haláláig sérelmezett ítéletet vont maga után. A tartalmi mondanivaló nem független azoktól az élményektől, amelyek az általánosítások mögött vannak. Gimnazista évei sem voltak mentesek súlyos anyagi gondoktól. Az ingyenes internátus nem oldott meg mindent. Ennél azonban súlyosabb teherként rakódott a kamaszfiú lelkére az otthontalanság, a sehova nem tartozás érzése, rendezetlen családi viszonyai. Öngyilkosságot kísérelt meg, kórházba került. Tanulmányait megszakította; ide-oda hányódott, mezei napszámos, házitanító volt. „ ... Sem akkor, sem előzőleg nem állott felvilágosító barátként mellettem senkisem" — írja önéletrajzában. Lázadó Krisztus cíímű verse miatt istenkáromlásért bíróság elé állították, elítélték, majd a Kúria felmentette. Magánúton érettségizett, utána könyvügynök, hivatalnok volt. 1924 őszén beiratkozott a szegedi egyetem bölcsészkarára. Közben szinte megszakítás nélkül a megélhetés nyomasztó gondjaival küzdött. Mindez tulajdonképpen benne van a versben, de a lázadás forrpontján. 1923-ban még a „sdmogatás"-t tűzte lobogójára, úgy érezte, hogy a szeretet hirdetésével a világ bajai megoldhatók, itt pedig nyers szókimondással a társadalom farkastörvényeivel néz szembe: Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. A húszesztendősök hatalma a jövő, vagyis mindaz, ami belőlük formálódhat, az értékteremtés, vagy rombolás szunnyadó lehetősége. íme a felkínált nyersanyag, a társadalmon múlik, mi válik belőle: Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg ... 13