Draveczky - Sági - Takáts: A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára (Somogyi Múzeum 2., 1964)
miRŐ ^^^0 S y M E t /•/ / loszo E kis dolgozatunknak a célja az, hogy a megyében élő helytörténettel foglalkozó érdeklődők hozzájuthassanak olyan történeti és régészeti adatokhoz, amelyeket eddig csak múzeumunk Adattárában jegyeztünk fel. E dolgozatot olvasva a'Múzeumi Baráti Kör tagjai együtt láthatják azt, araiben eddig segítettek a somogyi falvak és puszták itt-ott élőkerülő emlékeinek bejelentésével és a tárgyi anyag múzeumba szállításával. Egyben pedig e sorokkal felhívjuk a pedagógusok, Honismereti Szakkörök, érdeklődők és minden somogyi ember figyelmét arra, mit is rejt községük határa, mire vigyázzanak, mint emlékre, mihez gyűjtsenek adatokat. Dolgozatunkból kiderül, hogy szinte minden községünk határában legkevesebb 4—5 régészeti lelőhely található. Ezek az emlékek vagy településről, vagy temetőből származnak. A kőkorszak emlékei között legfontosabbak a kőszerszámok és csonteszközök, a fémkorszakban pedig már rézből, bronzból, vasból készült készségeket találunk. Természetesen a fejlettebb korokban a korábbi, primitívebb eszközök továbbra is használatban maradtak. (Pl.: a késői bronzkorban is használják még a kőbaltát). Az edényeket agyagból kezdetben kézzel formálták és csak a késői vaskortól készítették korongolásos technikával. A települések helyén általában törött, a temetőkben ép edényeket találunk. A települések helyét a földben megmutatkozó vöröses színű tűzhelynyomok, átégett, hamus foltok, nagyszámú edénytöredék és állatcsontok jelzik. A késői vaskortól kő- és téglaépítmények is ismeretesek, valamint pénzleletek fordulhatnak elő. Feliratos köveket a rómaiak idejétől találunk. Halottaikat a vallási elképzelésük szerint készítették elő a túlvilági útra. Mivel a halott élete hitük szerint a halál után is folytatódott, minden hétköznapi és ünnepi készséget és szerszámot útravalóul mellé temettek. Az eltemetett gyakran ételmellékletet (magvak, kisebb állatok stb.) is kapott az új, túlvilági élet elkezdéséhez. Kétféle temetkezési szokást ismerünk: csonvázas és égetett temetkezést.
