Takáts Gyula: A Rippl-Rónai Múzeum állandó kiállitásának vezetője ( Somogyi Múzeum 1.)

A múzeum története Az 1877-ben alakult „Somogyvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat" gyűjteményét az 1909-ben alakult „Somogymegyei Múzeum Egyeisület"-nek ajándékozta. Az egyesület 1947-ig állt fenn. Utána 1949-ig „Somogymegyei Gróf Széchenyi Múzeum", 1951-ig „Somogymegyéi Múzeum" név alatt működött. 1951-ben neveztéik el Somogy és Kaposvár nagy fiáról „Rippl-Rónai Múzeum"-nak. 1961 óta a megyei múzeumok tudományos és népszerűsítő munkáját irányítja „Somogy megyei Múze­umok Igazgatósága" — Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár — címmel. Múzeumunknak állandó régészeti, várostörténeti, néprajzi és termé­szsettudományi .kiállítása van. A képtár anyagából időszaki kiállításokat rendezünk. A múzeum a múlt század elején épült vármegyeház különálló, Rippl-Rónai téri épületének második emeletén helyezkedik el, kőtára a földszinten kapott helyet. s Régészeti kiállítás Az ember első megtelepedésének nyomát a kutatás mai állása sze­rint mintegy 15 000 'év messzeségében tudjuk követni Somogy megye te­rűiében. A jiégíkor utolsó eljegesedési szakaszában jelenik meg a törpefe­nyó'kkel borított Somogyi-Dombvidéken a középső kőkor (Mezolitikuin, Magdalena •műveltség) embere. Egyik tanyahelyüket Ságiváron, több méter vastag löszréteg alatt találtuk meg. Eszközeiket (kések, pengék, vakarok, kaparok, nyílhegyek) kcből, pattintással készítették. Főleg a tarándszarvas húsát kedvelték, gyűjtögető, halászó-vadászó életmódot folytattak. Az újabb kőkor (I. e. 4000—2600, Vonaldíszes műveltség) idejéből a megye egész területéről ismeretesek települések. A legszebb leletek Bala­tonendréden kerültek elő. A telep lakói már ismerték a fazekasságot. Kéz­zel formált, bemélyített vonalakkal díszített edényeik a korábbi, termé­szeti formákat (tök héjából készített edény, stb) . utánoztáík. Eszközeiket (balta, kapa, véső) kőből csiszolták. A primitív, kapás földművelést már ismerték. Kaposvárott, az Ölaki-dűlőben lévő település a kor végét jelzi és átnyúlik a rézkorba. {I.e. 2600—2300—1900, Lengyeli; Péceli műveltségek.) Figyelmet érdemelnek a feltárt kerek kunyhó gödörrendszeréből előkerült edények, agyagikanalak, csonteszközök. Egy, a gyédcényfonás lenyomatát őrző edényfenék a szövés-fonás isimeretéről tanúskodik. A bronzkorban (1. e. 1900—1000, Somogyvár—gönyüi, Mészbetétes műveltségek) a földművelés ugrásszerűen fejlődött. Megjelent a faeke. .Fő 1

Next

/
Thumbnails
Contents