Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)

Balták, fokosok, juhászkampók, botok

BALTÁK, FOKOSOK, JUHÁSZKAMPÓK, BOTOK

58

RRM J120 díszfokos, lapjain felirattal: „NE BÁNTSD A MAGYART MERT PORUL JÁRSZ"

A fokosok és kanászbalták, egy része a „régi világ" iránti nosztalgia miatt népszerű ajándéktárgynak számított, míg a használatra szánt darabok esetében egy-egy jó fejhez több nyelet is cseréltek az évtizedek alatt.

A kanászok legfontosabb eszköze volt a balta, más néven balaska. A századforduló környékén be is tiltották viselését, mert veszélyes fegyver volt. Olyan ügyesen bántak vele a pásztorok, hogy ha kellett, lapjával oldalbadobták a tilosban járó a disznót. Vágtak vele fát, használták önvédelemre: nem csak a megvadult állatok ellen, hanem nézeteltérések orvoslására is. Bár „kisfejsze, fokos és buzogány beszélgetett abban az időben” - mesélte Lukács István bélatelepi gulyás1 - azért mégiscsak úgy látták, hogy „a kanászvilág addig volt szép, amíg a kisbalta foroghatott. "2

„Általában a kanászoknak szenvedélyük volt a baltaviselés. Apám fején is olyan vágás volt a homlokán, hogy 12 éves koromban, ha belefektettem az ujjamat, nem látszott ki a repedésibül. Hogyan történt, nem szólt róla soha, mert igen hallgatag ember volt. Tudom, hogy kocsmában a balta mindig bele volt vágva a mestergerendába. Ez szokás volt. Csak az vehette ki, aki belevágta. Én csak a farkát láttam ennek a világnak, ami letűnt, de szép világ volt, jólment a kanászoknak."

1 Takáts 1986:100

2 Takáts 1986:18

RRM 61.421.1