Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)

Az állatok gyógyítása

AZ ÁLLATOK GYÓGYÍTÁSA

38

Megnevezés: HERÉLŐ KÉS • RRM 80.76.2 Gyűjtés/származás helye: Somogyzsitva Gyűjtés/készítés ideje: 1980/1980 Készítő/ajándékozó neve: Nagy Géza

Leírás: A nyele hossza 10,4 cm, a penge 4,8 cm. Csontból faragott, díszített nyelű szerszám. Nagy Géza fafaragó készítette az 1980-as néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatra.

Gyűjtő/leltározó neve: Kapitány Orsolya

Disznók esetében tenyészkanja csak a kanásznak volt, ő felelt azért, hogy a lehető legjobb állományt biztosítsa a község lakóinak. Az uradalmak esetében ez nem így volt, ott saját fedezőállatot tartottak. Érdekes magának a kanász szónak az etimológiája is: a kan szótő eredetileg talán disznót jelentett, s később kezdték el használni a hímnemű állatok megnevezésére. Ezekkel a kanokkal egy éves koruktól négy-öt éven át fedeztettek, majd kimustrálták őket. Ekkorra már pajzsot növesztett oldalára a kandisznó, úgy megkeményedett a húsa, hogy alig lehetett belevágni. A kimustrált disznót kiherélték, de ezután is legalább nyolc-tizenkét hónapig kellett hizlalni, hogy húsa átalakuljon, így csak olyanoknak érte meg, akik vállalni tudták a befektetést. A herélés a pásztorok feladata volt, ennek napja általában nagypénteken kezdődött. Nem volt veszélytelen feladat, Horváth Pili György taszári kanász elmondása szerint még a sokat próbált kanászok is „Isten segélj meg!" fohásszal kezdtek neki.7 A herélőkést csak a zacskó felvágásához használták, a heréket kihúzták míg az ér elszakadt. Ügyes herélőnél nem folyt vér. A juhászok a felvágott zacskóból foggal húzták ki az állat monyit.8

Birkák kihajtása. Törökkoppány,

7 Takáts 1986:30

8 Szabadfalvi József 2001. Betegségek és gyógyításul Akadémiai Kiadó, Bp., 729.0.

.v.v? •

_ —-