Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

Az idős művész olvasgat a hálószobájában 1960. mesterek tanítása nyomán tette Kunffy sajátossá. A cigányképek ősi állapotokat idéznek fel. Akad olyan köztük, amely Mednyánszky László csavargó fejeinek szuggesztivitásával hat. Annak szélső ellenpárjaként csodálkozhatunk rá a francia festészeti kultúra hatásaira. A mondén Párizs bohém világát elkerülte festőnk. A Munkácsy-féle realista hagyományok újra és újra felbukkannak az idő folyamán. Az impresszionista tájképek kínálják a leginkább önfeledt természet élményt. Végül politikai felhang nélkül jutunk el a szocialista realizmus korába. A sok évtizedes időutazást kínáló festmények derűs vonulata mögött a történelem alaposan átforgatta a világot. A témát történelmi oldaláról is érdeklők számára Kunffy Lajos emlékiratainak olvasmány élménye tartogat sok meglepetést, forrásértékű történelmi információt. A fentiek során többször vett idézetek meggyőzőek Kunffy krónikás tehetségéről is. A festő nagyon jó elbeszélő képességről és avatott, soha nem hitt bennfentességről tesz feltűnően szerény, disztingvált magatartású bizonyságot. Kunffy Lajos ismertsége és megítélése még nincsen az emberi és művészi értékét megillető rangos helyén, holott a Somogytúron kiállított életmű évtizedek óta hozzáférhető és megismerhető. A kilencven évvel ezelőtti Párizsban még nyitva állt előtte a világ. Onnan húzódott vissza lépésről lépésre, a somogytúri magányába, pedig az volt a visszalépések célja, hogy hazája kultúrájának legyen mind nagyobb hasznára. A történelem kíméletlen volt hozzá, elszigetelte őt. A sors megadta számára azt a kegyes, megnyugtató jó érzést, hogy utolsó éveiben és halálos ágyán a somogyi pátriája nagyrabecsülő szeretettel vette körül. Ez fejeződik ki ma is a megújult múzeum láttán. 54