Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

Kunffy somogytúri műterme hosszú téglalap alaprajzú épület. Főbejárata a nyugat felöli rövidebb oldalon van. Annak és a kelet felöli oromzatnak a háromszögét is lépcsős párkány keretezi. Az ajtónyílást úgynevezett aedicula, azaz két oszloppal alátámasztott kiugró tetőzet teszi a klasszikus hagyományok szerinti módon jelentőssé. A dór jellegű oszlopokon áthidaló gerendázat kis timpanont tart, amelynek vízszintes oldala egy magasságban van, a két ferde egyenlő szárak párhuzamosak az orom háromszöggel. Kunffy Lajos a művészet templomaként akarta megalkotni. A nagy üvegablakot az északi homlokzatra tette. Nem csináltatott padlást a nyeregtetős épületnek, amelynek a belmagassága nyolc méteres. Alul a tető fehérre festett deszkával van borítva. Arra is gondolt a művész, hogy nem csak nyáron fogja használni a műtermet. Ezért beépített egy téli hidegekben könnyen fűthető Ids műtermet is. A négyoszlopos teraszhoz négy lépcső vezet felfelé. A művész a külső falba illesztett egy itáliai reneszánsz majolika domborművet: Luca della Robbia madonnájának XX. századi másolatát. Kunffy is szíves vendéglátója volt a művészbarátainak. 1905-8-ig, nyaranta Rippl-Rónai József lakott és dolgozott nála. Nagyon nevezetesek a Kunffynéról készített kiváló pasztell-portrék, amelyeket Nemes Marcell mind megvásárolt Rippl-től. „...Egyetlen gyermekünk nevelését nem akarván tovább idegenekre bízni, 1912-ben elhatároztuk, hogy megválunk Párizstól, és hazaköltözünk Magyarországba. Ezt az elhatározást birtokom intenzívebb vezetése is indokolttá tette, mert időközben Károly fivérem Tolna megyébe költözött, s így az eddigi felügyeletet nem gyakorolhatta már. Párizsi távozásom előtt, itteni hosszú munkálkodásom eredményeit szándékoztam egy kollektív kiállítás keretében bemutatni. E célból még nyári elutazásunk előtt megegyeztem az ismert Georges Petit Galériával, amely a város központjában volt, hogy 1913. Január 17-től 31-ig itt rendezzem azt. 144 darab képem, nagyrészt olajfestményem, szerepelt ezen a kiállításon, s központja a „Somogytúri gyermektemetés" volt. Ez a kollekció azonban egyéb ingóságaimmal együtt a világháború kitörésekor Párizsban rekedt, zárlat alá vették, és csak tíz év múlva, 1923-ban sikerült személyesen kiutazva, a zárlatot feloldanom, és - bár jól megdézsmálva - holmimat hazahoznom..." A művész felesége kalapban. (Fotó) 45