Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

- — — /rf^^^y — - —— — HÁZASSÁG, LETELEPEDÉS PÁRIZSBAN, SOMOGYTÚRI NYARALÁSOK (1901-1914) „...Esküvőm után 1901 telén - szép olaszországi utazás után - Párizsba költöztünk, abban bizakodva, hogy a szülők részéről biztosított jövedelemből ott a művészetnek tudunk majd élni. Eleinte nem is volt más meghittebb ismerősünk, mint Borostyány Nándor író, a Pester Lloyd és a Pesti Hírlap tudósítója, valamint Hernádi Kornél Párizsban élő gazdag magyar festő és egy francia festő kollégám, akit még a Juliánból ismertem. Történt azonban, hogy épp ebben az időben a Budapesti Képzőművészeti Társulat arra kért fel, fogadnám el egy francia festők munkáiból álló kollekció megszerzését az 1903-ban Budapesten rendezendő nemzetközi kiállításra. A felkeresett művészek megtiszteltetésnek vették meghívásomat a kiállításra, s így a Budapestre küldött kollekcióban ilyen nevek szerepeltek, mint Roll, Besnard, Lhermitte, Cottet, Lucien Simon, DagnanBouveret, Gaston Latouche, Raffaelli, Henry Bouvet, Lerolle, Mesnard Aman Jjean, Blanche, Devambez és Thaulow. Megismerkedtem a híres Rodin-nal is, akihez gyakran utaztam ki ezután Meudon Val Freurybe. A budapesti francia kiállításnak volt egy érdekes következménye is. A képzőművészeti társulat elnöke, gróf Andrássy Tivadar és alelnöke memorandumot kért tőlem arra nézve, hogy miképp lehetne állandó művészeti és irodalmi kapcsolatot teremteni a franciákkal..." „...1913-ban újra felkértek egy Budapesten 1914-ben rendezendő francia képkiállítás megszervezésére. Tekintve azonban, hogy ekkor már hazatelepülni készültem, szabadkoztam annak vállalásától és csak akkor fogadtam el, midőn közölték velem, hogy a kiállításnak fontos politikai célja van, és hazafiságomra apelláltak. Közölték azt is, hogy a tervek már Poincaréig jutottak, és majd Károlyi Mihállyal fogok találkozni nyár végén Párizsban, aid amerikai útjáról visszajövet Párizsban meg fog állni. Erre azonban már nem került sor, mert 1914-ben megindult az első világháború, én nem utazhattam Párizsba, Károlyit pedig odaérkezése után le is tartóztatták egy időre..." „A budapesti francia kiállítás révén megismert francia festőkkel érintkezésem mind élénkebb lett, szívesen láttak műtermükben és sokan látogattak meg engemet is. Már 1903-ban meghívást kaptam a fiatal festők egy kisebb csoportja által kialakított Salon d'Automne első kiállítására, amelyre két képemet küldtem be.Egyiket fiamról, másikat feleségemről, lámpavilágításnál. A zsűrizés után közölték velem, hogy az első megválasztott tagja lettem az említett művész-egyesületnek. Nagy volt a meglepetésem, amikor néhány nap múlva kopogtattak Rue Bayen-i műtermem ajtaján, és hatalmas szép fehér szakállával Fritz Thaulow, a híres svéd festő lépett be hozzám. Azért jött, mondta, hogy megismerkedjék velem és gratuláljon „Lámpa alatt" című kiállított képemhez, amely nagyon tetszett neki. A Salon d'Automne „sociétaire"-ré választása nagy előnyt jelentett, mert több mű zsűrimentes kiállítását biztosította. Fel is használtam ezt, és 1903-tól kezdve 1914-ig, amíg Párizsban éltem, kiállításain minden évben szerepeltem. Ez volt az első művészi egyesülés, amely nem francia tagoknak is biztosította 41