Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

szabású műveire a legkiválóbb francia festőktől... Mit szóljak a Louvre és Luxembourg-i galériákról, melyek közül az előbbi a consacrealt művészek munkáit, utóbbi az élőket foglalja magában. Boldog órákat töltöttünk itt, mi rajongók ezek szemléletében. A Louvre salle carréjában van a nagy mesterek legkiválóbb műveinek elhelyezése. Ez a terem egy világcsoda. Itt van Leonardo da Vinci világhírű Giocondája, Tizian Krisztus sírbatétele és I. Ferenc király portréja, Veronese Kánai menyegzője, Giorgione Koncertje, Tintoretto Zsuzsanna a fürdőben, Rembrandt egy gyöngy szeme, Krisztus Emmanusban, Van Dyck I. Károly angol király elegáns portréja. Lehet ezen művek közül egyet is elfeledni? Ezekről szerzett benyomását egy fiatal festő egész életén át hordozza magában..." A TÁRSASÁGI ÉLET PÁRIZSBAN, A MUNKÁCSY - ESTÉLYEK „...Parisban arra törekedtem hogy a társadalom minden rétegét megismerhessem. Francia családokhoz bejutni nem könnyű dolog. A francia elzárkózó idegen nemzetbeliekkel szemben. Én egy julianbeli iskolakollégám, Bruedin Fraisse révén jutottam be családjához. A quartier St. Germain-ben laktak, egy szép tágas palotában, amely az utca felől magas kőfallal és díszes kapuval volt elzárva, ahogy ez itt nagyvonalú embereknél szokásos. Nem voltak arisztokraták születésileg, de a régi francia tradíciókban élő előkelő francia polgárcsalád. Az apa visszavonult lyoni selyemgyáros volt, aki három gyermekével, azok tanulmányai és neveltetése végett a fővárosba költözött. Barátom festőnek készült, idősebb fivére jogász volt és a 16 éves lány akkor került haza a zárdából. Az anya sokat törődött az erkölcsök ébrentartásával. Gyakran rendeztek a fiatal lányok részére házi táncestélyeket, amikor is a fiatal lányok, akik mind tiszta fehérbe voltak öltözve, külön teremben foglaltak helyet. Mi a fiatal emberek a szomszéd teremben és csak akkor közeledtünk a lányokhoz, amikor táncra kértük fel őket. Az idősebb emberek is külön voltak, de az öregebb urak szívesen vegyültek közénk, közvetlen beszélgetésbe. Élénken emlékszem vissza egy magas, teljesen borotvált öregúrra, aki a legfelsőbb bíróság tagja volt és előszeretettel kérdezgetett a magyar viszonyokról. Ebben a családban megfigyelhettem a vérbeli franciák családi életét és rájöttem hamarosan, hogy a külföldön elterjedt vélemény a francia nő romlottságáról valótlan. A legodaadóbb anyákat és a legkitartóbb és legbátrabb feleségeket figyeltem meg köztük. A külföldön híresztelt ledérséget és könnyelműséget az internacionális publikum vitte Parisba, azok mozogtak a nagy boulvardokon és a felületes szemlélő előtt hamis kép alakult ki a francia társadalomról. Azok a francia családok, akik a francia nemzet erősségét képezték, nemigen voltak láthatók a nagy boulvardokon. Ez a véleményem még inkább megerősödött, amikor később, évek múlva, mint házas ember éltem már Parisban és még jobban beláttunk a francia családok intim életébe. A francia komoly, számító, beosztott életet él és minden törekvése, hogy egy nyugalmas öregséget biztosítson magának. Sehol nem láttam olyan szépen élő házaspárokat, mint Párizsban. Magas kort is érnek el, amit részben az évszázados múltú könnyű, kifinomult francia konyhának tulajdonítok. Egy nagy vacsora után sem éreztem soha, hogy a gyomromat megterheltem. A konyhai művészetükben is nagy kultúra nyilatkozik meg. 34