Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)
л£— ^ *9^> tern, figyelmeztetett, hogy ne csináljam mindjárt a modell egész alakját, hanem egy-egy testrészét fessek meg életnagyságban, alaposan tanulmányozva. Ugyanis itt a Juliánban, ahol a termek túlzsúfoltak voltak, nem lehetett életnagyságú alakokat rajzolni vagy festeni, mint a müncheni Akadémián. A rendes méret 60-80 cm nagyság volt, ami azt vonta maga után, hogy a testrészek jóval a természetes nagyság alatt voltak. így nagyon bölcs tanács volt egyes testrészeket életnagyságban megfesteni. Egy modellről - nem alkalmaztatván egy hétnél tovább - nem lehetett volna egy életnagyságú aktot ilyen rövid idő alatt alaposan tanulmányozni. Egy akt tanulmányom hátterében odafestettem a dísztelen pléhkályhát is a nagy kürttel és hogy éreztessem a kellő légtávolságot, könnyen, kevés festékkel vázoltam ezt fel. Ez nagyon tetszett Laurensnak, azt mondván, ha ilyen könnyen fogok megfesteni egy aktot, akkor kész festő leszek. Nagyon értékesek voltak Laurens útmutatásai a kompozíciók megoldásánál is. A témákat ő adta fel, rendesen mithológiai vagy bibliai mozzanatot. A legtöbb tanítvány ezeket e kompozíciókat nagyon akadémikusnak találta, a tanulóifjúság inkább már a körülvevő életet akarta festeni, pedig nagyon hasznosak volta ezek a kompozíciók: a térbeosztás, vonalvezetés és egyensúlyozás, árny- és fényeloszlás szempontjából. Az első képemet, melyet a párisi Salonban kiállítottam, bemutattam Laurensnak is. Ez a „Five o'clock tee" volt. A lámpafény elosztását megdicsérte a képen, azt hiszem ez vitte is be a kiállításba, de a lámpa bronzkarjait nem találta elég anyagszerűnek. Sajnálom, hogy amikor utóbb, mint önálló festő kezdtem dolgozni Parisban, nem kerestem vele a kapcsolatot, aminek oka az volt, hogy elpártoltam a régi Szalontól, átmentem a „Société National des Beaux-Arts" Szalonjába. A másik professzorom Benjamin Constant impulzívebb, temperamentumosabb festő volt. Színben sokkal gazdagabb, mint Laurens. Keleti tárgyú képei nagyon hatásosak voltak és ezekért magas árakat ért el. Abban az időben ezek a témák igen divatosak voltak, sokan jártak Keleten. A mi festőink közül különösen Einsenhut Ferenc és Tornay Gyula. Utóbbi Tangerből jövet Parison át mindig fel is keresett. Constant keleti képei azonban magasan felülálltak a középszerűségen... Constant nem foglalkozott annyit a tanítványaival, mint Laurens, de amit mondott, azt lelkesen mondta a dél-francia élénkségével. Öregségemre is emlékezetemben maradt egy dicsérete, amivel nagyon felbátorított. Már csaknem az összes tanítványok munkáit végignézte, amikor hozzám került. Egy női félaktot festettem életnagyságban. A modell meleg színei nagyon inspiráltak és belevittem valamit mesterem színeiből. Meglepte és hangosan megszólalt, hogy az egész teremben meghallják: ,Venez ici jeunes hommes, regardez, il faut peinre comme cela!" (Jöjjenek ide fiatalok, nézzék meg, így kell festeni.) Nevemet felíratta a kép hátterére, hogy megjegyezze magának, mert hát a sok idegen nevet nehéz volt egy franciának megjegyezni. Ezen a napon nagyon jólesett utána a dejeuner, amit rendesen a közeli kis „Thyrion" nevű vendéglőben, a Boulevard Saint Gemain-en fogyasztottunk el, amely arról volt nevezetes, hogy egyetemi hallgató korában Gambetta járt oda. Az én időmben főleg az orvosi fakultásról látogatták. A Parisban megfordult fiatal orvosokat: Dieballát, Nékámot, Bacher Józsefet is elvittem oda, a festők közül Jedrassikot, Papp Henriket, mindazokat, akik felkerestek. Katona Nándor járt velem oda és ha nem 31
