Molnár István: Iharos középkori temploma (Kaposvár, 2017)
8. Befejezés
Molnár István tunk. Vörös, vörösesbarna csigavonalas oldaltöredék (2015.15.54., 2015.7.26), háromszög átmetszetű peremek (2015.7.28., 2015.7.27.) kavicsos homokkal so- ványított aljtöredék (2015.15.55.) került innen elő (29. tábla 11. és 2.). Valamivel későbbi kerámia is volt benne, egy rózsaszín oldaltöredék (2015.15.57.) és egy alj- töredék, a korongról levágás nyomával (2015.15.53) (29. tábla 8.). Tehát feltehetően már a 13-14. században elkezdhetett feltöltődni a temetőárok, de még a 14. században is nyitva lehetett. A maradékot ezután egyszerre tölthették fel, ugyanis egy humuszosabb betöltés volt a felső rétegben. Ebben is voltak viszonylag korai formák, késő Árpád-kori, 13-14. századi edények perem- és oldaltöredékei (2015.7.14-16, 2015.7.10-11., 2015.7.21.), valamint egy fenékbélyeges aljtöredék (2015.7.13.). (29. tábla 3-4. és 8.) Előkerült innen egy halványvörös, 4,3 cm talpátmérőjű pohár alja, kereszt alakú fenékbélyeggel (2015.7.8.) (28. tábla 11.). Több sárgásfehér színű edény darabját megtaláltuk, gyakran piros sávos festésük volt. Az alj- (2017.7.9.) és oldaltöredék mellett, lekerekített háromszög átmetszetű peremtöredékeket is találtunk (2017.7.7.) (28. tábla 10. és 6.). Egyértelműen késő középkori egy nagyméretű vörös fedőgomb (2015.7.11.) (29. tábla 5.), de egy vékony, jó anyagú pohártöredék is említhető (2015.7.12.) (29. tábla 12.). Magas, profilált peremű, nyakán bordával díszített edény számos darabja volt a betöltési rétegben, erősen megégettnek tűnnek, mintha szétrombolt kemencéből származnának (2015.7.6.) (28. tábla 3-5., 7.). Úgy tűnik az árok betöltése leghamarabb a 14. században mehetett végbe. Elképzelhetően egy nagyobb területet körbevevő árkot áshattak kissé távolabb. Az árok leletanyaga összességében jól egybevág azzal, amit a templom és a temető használatának kezdetéről valószínűsíthetünk. 8. Befejezés Iharos temploma több szempontból különleges, története ugyanakkor számos ponton tipikusnak mondható. Az átlagos falusi templomot meghaladó mérete, a hajóval megegyező szélességű, egyenesen záródó szentélye és különösen nagyméretű, a nyugati homlokzatot elfoglaló, téglalap alakú tornya is kiemeli a társai közül. A templom ilyen kialakítását elsősorban az építtetőjeként és első kegyuraként gyanított család reprezentációs igényével magyarázhatjuk. A család kihalása után az épület már a nagybirtokos kezén lévő egyszerű falusi templomok sorsát élte, ugyanakkor a település lakói számára nagy fontossággal bírt. Amellett, hogy az egyházi szertartások helyszíne volt, a templom és környezete temetkezési helyül szolgált, baj esetén védelmet jelentett. A falu legjelentősebb épülete volt, messziről látszó tornyával évszázadok során meghatározta a faluképet. Pusztulása - mint sok más plébániáé - a török korban kezdődött. Amennyiben az erődítésére vonatkozó tervek megvalósultak, a templomot a végvárrendszerbe illesztették, rövid időre a „maradék” Magyarország védelmében is szerepet kapott, de a felszabadulást már rossz állapotban érte meg. Végül az új templom 72
