Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
94 6. Építészeti elemek történő lefedést valószínűsíthetik, ami alapján a sírkamra lejárata a felszíni épület padlóján át nyílt volna, hasonlóan a XXXIII. és XXXVI. sírkamráéhoz. A X-XI. sírkamrák helyzetét kevéssé ismerjük. A XIII. építmény teljesen felszíni épület volt. A XIV. sírkamra bejárata Ny-ra nézett, a XXVII. bejárata pedig K-re. A XXII—XXIII., XXV. és XXVII. sírkamrákból kevés részlet maradt fenn, bejáratuk sem ismert. A XXVIII. temetői építmény K-i oldalát és DK-i sarkát lehetett eddig feltárni, amiből bejáratának helye nem állapítható meg. A pécsi sírkamráknál tehát alapvetően háromféle lejárattípussal számolhatunk. Ezek az épületek helyzetéből adódnak. A legáltalánosabb lejtős lejárat az egyszerű föld alatti sírkamrákhoz kötődik, melyek felett külön bejárattal rendelkező cella memoriae állt. Ezeknél a sírkamrák bejáratát jórészt kövekkel eltorlaszolták, a lejáratokat földdel betemették, és csak a következő temetés idején nyitották fel újra. Róluk már volt szó. A második típusnál eredetileg nem elfalazott és nem is betemetett lejárat került a félig földbe süllyesztett, nagyobb egyterű temetői sírépítményekeié (V. és XVI. sírkamra, Cella septichora, Cella trichora 1). A felszín felé már amúgy is nyílásokkal (ablakok) kapcsolódó épületek esetében már nem volt fontos a bejárat „végleges" lezárása. Ez alól kivételt képez az V. sírkamra késői fázisa, amikor a lejáratot az ablakok létezése ellenére is eltorlaszolták, mégpedig valószínűleg az 5. század elején a városfalakon kívüli területek védhetetlenné válása miatt. Előtte faajtót alkalmaztak itt. Hasonló faajtóra csak a XVI. számú csoportos temetkezési sírkamra lejáratánál volt bizonyíték.369 A harmadik lejárat típus a felszíni épületek belsejéből lépcsővel ellátott vagy teljesen függőleges aknaként vezetett le a sírkamrákba. Ilyen volt az Ókeresztény Mauzóleum, a Cella trichora2, a XXXV. sírépítmény és talán a VII. sírkamra lejárata. Az eddig ismert ásatási adatok alapján elmondható, hogy ez a típus a legkésőbbi és többnyire másodlagos kialakítású. Készítésük és használatuk az 5. századra tehető. Rendeltetésük valószínűleg azonos: újabb halottak sírkamrában való elhelyezésének lehetővé tétele. Megjelenésük azonban eltérő. A Mauzóleumnál ez az akna igényes kivitelű új lejáratként jelentkezik, ahol emiatt a sírkamra előterét is meghosz- szabbították és létrehozásához a temető második legnagyobb ismert épületének megépítése is kapcsolódott. Ezzel szemben a XXXV. sírépítmény esetében már gyengébb kivitelű átépítésről volt szó, ami ráadásul a boltozat áttörését eredményezte, veszélyesen megbontva ezzel a sírkamra lefedésének statikáját. Amennyiben ez utóbbi valóban késő antik fejlemény, úgy a két sírkamra lejáratainak átépítése közti minőségi eltérést a sírkamrák halottainak megbecsültségén túl az egyéni és közösségi síremlék állítás különbsége adja. A Mauzóleum és a XXXV. sír különbségének példája mutatja, hogy az 5. század elején az építkezések finanszírozása tekintetében az egyházközösségi lehetőségek már meghaladták az egyénieket. A kiemelt keresztény sírok és föléjük épült emléktemplomok együttesének keresztény építészeti példáját Constantinus császár adta meg. Az általa építtetett bazilikák esetén a mártírsírokhoz már az épület belsejéből vezetett le az út.370 A pécsi Ókeresztény Mauzóleumnál többek közt ezen építészeti analógia is jeles keresztény halott kiemelt sírhelyére utal. A lejárati lépcsők rekonstrukciója tekintetében ókeresztény környezetben sem elhanyagolható szempont a korábbi pogány templomokkal szembeni babonás követelmény, hogy mindig páratlan számú lépcsőfokkal rendelkezzenek, így azzal a lábbal lehetett lelépni róluk, amelyikkel rájuk léptek (Vitruvius, De architecture! II 1.4/4.). Ugyanakkor az egyes fokok magasságával kapcsolatos általános előírások a sírkamrák lejáratánál rövidtávon áthidalt nagy mélység miatt nem voltak betarthatók.37' 6.1 0. Ablakok (Illusztrációk:293. p. 6.10.) Sopianae esetében az V. sírkamránál találtunk először eredeti helyén megmaradt ablakkeretet. A DK-i falon megmaradt körablak alsó részéről van szó, mely a falban lefelé vezető szögletes átmetszetű nyílásban folytatódott. Ugyanez a nyílás megmaradt a DNy-i falban is, de ablakkeret nélkül. A mészkőből faragott ablakkeret külső oldalán bekarcolt szalagminta látható.372 A keret megmaradt részlete azt is mutatja, hogy nem zárták le 369 Fentebb már szó volt róla, hogy a IV. sírkamra bejáratánál bronz kulcsot találtak, mely Fülep Ferenc szerint ajtót, Gáspár Dorottya szerint inkább egy ládikát nyithatott (Fülep 1984 146 217 Gáspár 1986 225). Mivel a sírkamrának valószínűleg földdel eltömött aknalejárata volt, ezért inkább az utóbbi véleménnyel értünk egyet. A Szent Péter sírját lezáró kapuk aranykulcsaival (Brown P 1993 114) a IV. sírkamra bejáratánál talált kulcs nem hozható párhuzamba. A sírkamrában a kulcs alapján nem feltételezhetünk mártírsírt sem. 370 A Szent Lőrinc sírja fölé került bazilikából a sírhoz le- és felvezető lépcsőkről korabeli írott forrás is megemlékezik (Bugár 2004 265). 371 A bulgáriai Chissar 4. század elejére tehető sírkamrájának lejárata lépcsős (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 Abb 91), de kevésbé meredek, mint amilyen a pécsiek esetén feltételezhető. A Róma városi katakombák lépcsőinek meredeksége pedig változó. 372 A minta esetlegesen a 4. század utáni keltezés mellett szólna.
