Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
6.4. Az épületek statikája, pillérek és támpillérek 87 (,maxima autem esse debet cura substructionum, quod in his infinita vitia sólet facéré terrae congestio. Ea enim non potest esse semper unó pondere quo sólet esse per aestatem, sed hibernis temporibus recipiendo ex imbribus aquae multitudinem crescens et pondere et amplitudine disrumpit et extrudit structurarum saeptiones. Vitruvius, De architectura, VI,8/5.) [A legnagyobb gondot az alépítményekre kell fordítani, mivel ezekben a földfeltöltés végtelen nagy károkat szokott okozni. Ennek ugyanis nem mindig ugyanolyan a súlya, mint nyáron szokott lenni, hanem téli időben, amikor az esőkből sok vizet vesz fel, súlyában és térfogatában is megnövekszik, és szétrontja és kinyomja a körítő falazatokat. Ford.: Gulyás Dénes) Az V. sírkamra falának másodlagosan megvastagított részeibe is beépítették a korábbi szellőzőrések folytatását, vagyis később ugyanúgy szükség volt az épületet körülvevő vizes földréteg szellőztetésére, mint korábban. A föld alá időszakosan nagyobb mennyiségben leszivárgó víz lyukakon való becsorgásának veszélye azért nem állt fenn, mert a víz nagy részét vízzáró réteg hiányában az épület alatti homokréteg elvezette. Csupán az épületet körülvevő föld szárítására és nem a víz lecsapolására volt szükség. Ilyen külső járószint alatti épületrészeknél alkalmazott fal- és földszárító rendszer került elő az V. sírkamra, a Cella septichora és a Csoportos temetkezési hely (XVI.) esetében. (A Mauzóleum és a Vili. sírkamra falai esetében valószínűleg később keletkezett lyukakról van szó.) A felszíni épülettel rendelkező sírkamrák falában „párologtató lyukakra" nem volt szükség. A föléjük került épületek védték sírkamráikat, hiszen szélesebbek voltak, felmenő falaik nem a sírkamra falaira kerültek, az épületek tetejéről lecsorgó vizeket pedig felszíni árkokba vezették. Ennek ellenére talán a sírkamrákba néha talajvíz szivárgott be, mivel nem azokba az egykori patakvölgyekbe kerültek, melyek természetes módon elvezették volna a vizeket. Sírkamrák vízmentesítésének példái a sírok alatti „csatornák", valamint azok lyukas padlótéglái (II., XIX). 6.4. Az épületek statikája, pillérek és támpillérek (Illusztrációk: 291. p. 6.4.1-6.4.3.) A falak vastagságát elsősorban a terhelési szándék és a föld nyomásának való ellenállás igénye szabta meg. Mivel a temető alapvetően közösségi helynek számított, a temetkezési parcellák kiosztásán túl az állami törvények vagy a helyi temetkezési egylet (collegium funeraticium) valószínűleg maximálták a felhúzható falak magasságát is. A föld alatti épületek, illetve épületalapok falait természetesen vastagabbra méretezték és tisztában voltak azzal, hogy a belső boltozatnál a falakat kívülről támpillérrel kell támogatni, csakúgy, ahogy a tetőtartó gerendák helyénél konzol és pillér szükséges (Vitruvius, De architectura 11.8/17. VI.8/1 -5.).333 Az alapfalak arányainak kérdésében is Vitruvius hagyta ránk a szabályokat. A pécsi temetőben a földbe süllyesztett falrészeknél a föld nyomásának ellentartására az általa emlegetett „fűrészfogas belső kiugrásoknak" a Cella trichora1-2 és Cella septichora karéjainak belső vége felel meg, melyek ívükkel szintén belülről támasztják meg a föld alatt álló falakat. 6. itaque úti huic vitio medeatur. Sic érit faciundum úti primum pro amplitudine congestionis crassitudo structure constituatur, deinde in frontibus anterides, sive erismae sunt, una struantur, eaeque inter se distent tanto spatio quanta altitudo substructionis est futura, crassitudine eadem qua substructio. Procurrant autem ab imo pro quam crassitudo constituta fuerit substructionis, deinde contrahantur gradatim ita úti summám habeant prominentiam quanta operis est crassitudo. 7. praeterea introrsus contra terrénum coniuncta muro serratim struantur, úti singuli dentes ab muro tantum distent quanta altitudo futura érit substructionis, crassitudines autem habeant dentium structure úti muri. Vitruvius, De architectura, VI,8/6-7 6. Ezért, hogy ezt a hibát orvosoljuk, úgy kell eljárni, hogy először is a földfeltöltés mennyisége szerint állapítjuk meg a falazat vastagságát. Majd a homlokzaton, velük együtt gyámokat, azaz támpilléreket rakunk. Ezek távolsága akkora legyen, amekkora az alapfal magassága lesz, vastagságuk is ugyanaz, mint az alépítményé. Alul annyira ugorjának előre, amennyire az alapfal vastagságát építettük, aztán fokozatosan csökkenteni kell őket, hogy legfelül annyira nyúljanak ki, amekkora a falazat vastagsága. 7. Ezenkívül befelé, a földtöltéssel szemben fűrészfogakhoz hasonlóan a falhoz kapcsolódó kiugrásokat építsünk, hogy az egyes fogak a faltól annyira álljanak el, amekkora lesz az alapfal tervezett magassága. A fogak falazatának vastagsága pedig akkora, mint a falaké. Ford.: Gulyás Dénes 333 A tető-alátámasztó konzolok szerepe is részben statikai (Fülep 1984 148). Kérdés, hogy a felszíni épületeknek csak a frontoldalán vagy körben alkalmazták-e őket.
