Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.21. XVII-XVIII. sírkert 69 re vagy a 3. század legelejére teszi.273 A 4. század közepére tehető K-Ny irányú 102. és 106. csontvázas sírok274 igazodtak még a 2-3. századból való falakhoz, sőt a 106. sír halottjának fejét rá is támasztották a XVII. építmény ÉNy-i falára. A 4. század végére tehető Ny-K irányú 78. sír viszont már átvágja a XVII. sz. temetői építmény falát, vagyis az majd két évszázad után, a sír létesítésekor felszíni falként már nem állt. Ugyanakkor magát a falak által körülvett bustumot egyik sír sem bolygatta. Mindez arra vall, hogy a temetőben eddig ismert legkorábbi sírépítmény sírját, még akkor is tiszteletben tartották, amikor a 4. századi újabb sírok a helyhiány miatt más 3. századi sírokat és a bustum kerítőfalát is metszették már. A Nagy Lajos Gimnázium udvarán talált szórt hamvas sírok a bennük talált pénzek alapján 2-3. századiak. Ezzel szemben az urnás sírokban 4. századi hagymafejes fibulák voltak, melyek közel egykorúak lehetnek e temetőrész K-Ny irányú sírjaival. Alsóhetény hamvasztásos sírjai az ásató szerint a Galerius császár által 295-ben Valériában letelepített karpokhoz tartoztak (Eutropius IX 25 Aim. Victor Caes. 39 43 Amm. Marc. XXVIII 1 5 Mócsy 1974A 141 Tóth E 1987-88 37). A pécsi szórt hamvas sírok jórészt viszont még a karpok betelepítése előtti időből valók, az urnás sírok pedig római viseleti tárgyaikkal (például hagymafejes fibulák) inkább helyi pogány továbbélésre utalnak. A szegényebb karpok biztosan nem Sopianaeban, legfeljebb csak a környékén találtak otthont. Kisebb-nagyobb csoportokban való széttelepítésükkel is számolhatunk, mivel a Birodalomnak ez hasonló példákkal alátámasztható érdeke volt.275 Sopianae temetőjében inkább az egyik közeli sírban talált favödör utalhat 4. századi betelepülő germán népelemre.276 A XVII. sírkert közelében az egyik sírból bronz tű került elő, a végén galamb alakkal (Ltsz. R.2004.213.). A madár-ábrázolás előfordulhat mind pogány, mind pedig keresztény környezetben. A csonttűkön ábrázolt állatok nagy része madár, azok közül pedig Venus szent madara, a galamb a leggyakoribb (Bíró 2000 46). Branka Migotti két hasonló sisciai darabot viszont kereszténynek értékelt (Migotti 1997A 66-67). Keresztek madár alakos aplikációval valóban sok helyen előfordulnak a Dunántúlon (Straub 2002) és a Balkánon, de inkább az 5-7. században (JuriC 1993). A pécsi darabbal egy edény is előjött, melyben madárcsontok voltak. Az ételáldozat esetünkben tehát inkább pogány, mint keresztény indíttatásra utal. A XVIII. sírkert maradványai alapján „U" alakú, melynek nyitott oldala 1 méternyi távolságból a XVIII. építmény keleti oldala felé, tehát Ny-ra néz. Az épület tájolása megegyezik a XVII. építményével, vagyis a K-Ny iránytól néhány fokkal eltér ÉK-DNy irányba. Ugyanakkor a két építmény megmaradt falai alapján nem épült egybe, köztük méternyi távolság maradt. A XVIII. kerítésfalainak vastagsága azonos a XVII. falaival, K-Ny-i hosz- sza és É-D-i szélessége azonban fele akkora. Míg a XVII. építmény falai egy sírt fogtak körül, addig a XVIII. építmény falai között semmi nem volt, mert a XVII. építményhez tartozott. Az épületek szoros közelsége, azonos irányításuk és a XVIII. építmény alatti sír hiánya erre utal. Funkcióját tekintve tehát a XVII. sírhoz tartozó kőkerítés alapzata állt itt. A 2-3. századi temetőből eddig a XVII-XVIII. épület az egyetlen sírépítmény, melynek helyét ismerjük. Valószínűleg a terület temetőként való használatának legelején került ide. Ilyen értelemben jó lehetőséget jelent a közelben elhaladó, Mecseken átvezető római út meghatározására, hiszen annak közvetlen közelében lehetett. A XVII-XVIII. sírépítmények felett levő 4. századi sírok ismeretében pedig az is látszik, hogy a kőkerítések felszíni részét - a sír bolygatása nélkül - a 4. századra elbontották.277 273 A kopott 2. századi érme legkésőbb a 3. század elején kerülhetett a sírba. 274 A Nagy Lajos Gimnázium udvarán talált temetőrész 106. sírjában II. Constantius érme volt a váz lapockáján (Ltsz. 2004.2.338. Ae2 346-354 Fel. Temp. Rep. típus). 275 A karpok több hullámban való betelepítése (Nagy T 1987-88 240) is arra utal, hogy nem egy területen telepítették le őket. 276 A fiatalon meghalt hajadonok sírjába az antik görögség is tett vedret az elmaradt nászfürdőre emlékeztetve (Maywald 1902-1904), de a késői Pannónia területén ez a hagyomány már nem helyi jellegként vagy déli hatásként, hanem a germánokhoz köthető, északról bejövő rítuselemként jelentkezik, mégpedig főleg a római kor utáni időszakban. A késő antik kori idegen etnikumok kutatása a baranyai sírokban talált nyársak, csavart karkötők és gyöngyök 4. század első felére feltételezett nyugati germán jövevényeinek régészeti teóriájától (Burger 1962 132-133, bővebb Írod.: Lányi - Mócsy 1990 250) annak cáfolatain át (Vágó - Bóna 1976 168, Lányi - Mócsy 1990 250 Kovács P 2004A) a vandálok kevéssé valószínű betelepülésének feltételezése mellett (Nagy M 1993) mára eljutott a karp, szarmata és germán leletanyag időbeli különválasztásának lehetőségéig (Tóth E 2005). Az 5. század első évtizedeire datált torbágyi telepen azonban pusztán kerámia típusok révén ebben az időszakban nem lehet etnikai elkülönítést végezni (Ottományi 2008 175). 277 Érdekességképpen elmondható, hogy korábbi sírkövek másodlagos beépítését eddig egyetlen 4-5. századi pécsi temetői építménynél sem tudtuk megfigyelni. A II. sírkamránál talált korábbi sírkövet csak fedőkőnek, vagy inkább mensának használhatták, azV. sírkamra bejárati küszöbeként pedig nem sírkövet, hanem szarkofágot használtak. Ennek okán például a Káptalan u. 4. szám alatti falmaradványt (Fülep - Burger 1981 41) esetleg középkorinak tarthatjuk, mivel abban másodlagosan beépített sírkő volt.