Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
54 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa kupolás lefedés, mivel az bonyolult és korabeli helyi analógia nélküli megoldás lenne. Ehelyett a helyi analógiák alapján a dongaboltozatos belső valószínűsíthető. A sírkamra építési fázisainak meghatározásánál Visy Zsolt javaslata nyomán a legegyszerűbbnek és építészetileg kimérhetően legpraktikusabbnak talált változat fogadható el.223 Az elfogadott rekonstrukció gyenge pontja, hogy a második építési fázis idején hozzátoldott téglaboltok vállindításainak bevésési helyét nem találtuk meg, így az épület falainak újjáépítés előtti részleges visz- szabontásával számoltunk, vagyis az északi oldal kivételével a falak felső részei is újjáépültek. Ezt mutatja az eltérő színű vakolat, mely az első gerendafészek-sor alatt még fehér, felette már téglaporos. A mai padlószint balti magassága 160,02 m224. Az épület falai átlagosan 96 cm vastagok. A megmaradt falak legnagyobb magassága a mai belső padlószinthez képest 370-385 cm. Az épület külső átmérője 886 cm, belső átmérője 690 cm. A nyolcszögletes épület oldalai kívül egyenlő hosszúak, míg belül az északi és déli oldalak megvastagítása miatt e két oldal hosszabb. Az oldalak találkozásánál a két déli sarok kivételével külső tám- pillérek erősítik a falat, melyek átlagosan 50 centire lógnak ki a falból. A két északi, az északkeleti és északnyugati támpillérek átlagos szélessége 70 cm, míg a délnyugati és délkeleti szélessége 90 cm. A pillérek a megmaradt falak magasságában végig megvannak. A két déli pillér helyét a porticus/narthex építménye veszi át. Ennek négy önálló keresztalapú téglapillére volt, négy pedig a bejárat két oldalán a falba épült. A porticus pillérei É-D irányban 110-110 cm, K-Ny irányban pedig 90-90 cm távolságra vannak egymástól. A pillérek szélessége 84-85 cm. A DK-i és DNy-i pillérek statikai megfontolásból görög mintára enyhén kifelé fordulnak. A bejárat külső szélessége 108 cm, a megvastagított belső falnál mért szélessége pedig átlagosan 156 cm. A két bejáratrész között fekvő küszöb belső éle kopott, vagyis használták. A küszöbkő északkeleti végénél a földben megmaradt az ajtó tengelytartó perselyének félgömbös helye.225 Ez alapján az ajtó befelé nyílott. Az épületbelső elrendezését a falakban talált boltvállak indításai és dongaboltozatok vonalai, valamint a szögletesen ellipszoid alakú belső tér két fókuszpontjában elhelyezett keresztalapú pillérek jelzik. A pillérek távolsága a falaktól 201-202 cm, egymástól pedig 132 cm. Ezek alapján kiszerkeszthető lett az épületbelsőt É-i és D-i félre osztó K-Ny vonalú hármas boltívsor, mely K-i és Ny-i végein a falakból indult, középen pedig pilléreken állt. E boltívsoron támaszkodott a felette húzódó kettős dongaboltozat. A K-Ny irányú boltozatok egymás mellett, egymással párhuzamosan fedték a belső teret. Téglaíveik vonala a nyugati falba bekötve látható. A boltozat felett nem feltételeztünk több épületszintet, sem annak külön bejáratot. Itt valószínűleg a tetőborítás következett.226 A DK-i oldalon megmaradt a belül kerek ablak négyszögletes kőkeretének alsó fele és az épületbelső felé a falban meredeken lejtő nyílás, melyet az ablakkeret messze nem töltött ki a fal teljes vastagságában. A DNy-i oldalon is megmaradt a falat áttörő, szintén befelé lejtő nyílás, de feltehetően a szintén kör alakú kőkeret már nem. Az ablakkeret vastagsága 11 cm, kiszerkeszthető magasság kb. 60 cm, amiből a kerek nyílás átmérője kb. 40 cm. A befelé lejtő nyílás alja 173 cm, teteje pedig 197 cm magasan van a belső járószint felett. Az ablakkeret aljának további 20 cm magasságát hozzáadva az ablaknyílás 217 cm magasan volt. A kívülről alacsonyan elhelyezett ablakok tehát viszonylag magasan, felülről bocsátották be a fényt a földbe ásott épületbe. A két irányból érkező fénysugár az épületbelső déli felét világíthatta meg jobban, mivel a belteret kettéválasztó beépített K-Ny irányú hármas boltívsor a két pillérrel némi akadályt képezett az ablakon beáramló fény és a sír között. igya beltér megvilágított déli részét jelképesen„előkamrának"tekinthetjük. A körablak kőkeretének külső szalagmintája inkább rokonítható a 4-5. századi ókeresztény kőfaragványokkal, mint az 5-7. századi germán szalagornamentikákkal.227 223 Az általánosan elfogadott modell szerint két egymással párhuzamos K-Ny irányú dongaboltozatos belső lefedést alkalmaztak. Pozsárkó Csaba virtuális modellje ezzel szemben egy magasabban futó É-D irányú középső keresztboltozatot feltételez (Pozsárkó Csaba szóbeli közlése). 224 A Fülep Ferenc és Burger Alice által korábban megadott szintet (160,61 m) még a 2000-2001. évi ásatások előtti adatok alapján állapították meg (Fülep - Burger 1981 5), de közelebb vannak az eredeti padló valós szintjéhez, mint a mai, 20-25 cm-rel túlásott padlószint. A járószint egykori vonala a belső pillérek csonkjain és a sír oldalfalának külsején látszik. 225 Róma katakombáiban is megmaradt a kápolnák ajtajának nyoma (Marucchi - Vecchierello 1935 101). 226 A bejárat felett előkerült K-Ny irányú boltív töredéke az épület összefüggésében egyelőre értelmezhetetlennek bizonyult. 227 Hasonló ablakkörívet keretező, de jóval kidolgozottabb vonalas díszítés látható a szíriai Burdzska 6. századi kis templomának hosszanti oldalon elhelyezett ablakai körül (Major - Szécsi 2004 77). A germánok által valószínűleg épp a Dunánál átvett szalagmotívum késő antik, mediterrán eredetű lehet (Bóna 1993). Több, korábban germánnak vélt tárgytípusról derült ki, hogy római eredetű (Hudák 2012 17), vagy méginkább a határmenti együttélésből származóan „közös fejlemény".
