Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.6. II. sírkamra (Korsós sírkamra) 49 apszisa, csupán a felszíni épület apszisának alapja nyúlt le a sírkamra mögé. A porticus/narthex D felé túlnyúlik a sírkamra előterének bejáratán. Feltételezhetjük, hogy a felszíni épülettel közel egyidőben építették. (Az épület részeinek egymáshoz viszonyított arányai és elhelyezkedése jól látszik a közölt rajzokon - Visy 2007C 7. kép 2007D 6. kép.) Összefoglalva: A sírkamra előkamrája (l.b./ fázis) közvetlen a sírkamra (l.a./ fázis) után épülhetett. Ezt az előkamrát még szintén kifestették. A felszíni épület a 2. fázisban épült a sírkamra fölé és porticusa - eltérően a Fetter Antal-féle makettől - déli irányban kinyúlt a sírkamra előkamrájának bejáratán túlra, vagyis az alsó szint visszatemetett lejárata a porticus/narthex padlója alatt volt. A felszíni épület padlószintje nagyjából azonos volt a külső járószinttel. Az apszis alapozásával körbevett üregbe alul becsatlakozott a sírkamra kis fülkéje (áttörték a hátsó falát). Mivel az I. sírkamrát két másik közé szorították be, ezért alapozása statikai okokból mélyebbre került, mint a többi sírkamráé. A 20. századi kutatók egy része a Krisztus-monogram és az apostolok képeinek a nisi (Jagodin Mala) sírkamrában, és a Theodosius-kori passió-szarkofágokon látható párhuzamai alapján a 4. század utolsó harmadára datálták a sírkamrát (Kádár 1939 8-9 1940-41 1942 7 Fülep 1984 39 160). Hudák Krisztina és Nagy Levente a festmények stilisztikai-művészettörténeti párhuzamaival igazolva205 a 4. század végére tolta ki az építés keltezését, amit Heidl György Jeromos Vulgata kommentárjához kötött képelemzései is megerősítenek (Szőnyi 1929 543 Hudák - Nagy 2005A 47, 2005B 47 Hudák 2009A 233 Heidl 2005A). A kifestés 5. század közepére való datálá- sa (Strzygowski 1893 56) a történeti tények ismeretében nem tartható. AIV. és V. sírkamrák közt elfoglalt helyzete alapján a Péter-Pál sírkamra 4. század végi kormeghatározását tarthatjuk valószínűnek. 5.6. II. sírkamra - (Korsós sírkamra) (illusztrációk: 283. p. 5.6.1-5.6.3.) A székesegyház déli főbejáratától délre 44 m-re található. A borospince készítésekor már a 18-19. században előkerült (Gosztonyi 1942 1943 26 Fülep - Burger 1979 245 1981 2 Fülep 1984 42-46 Fülep - Bachman - Pintér 1988 27), és részben raktárnak használhatták.206 Csak 1939-ben ásta ki Gosztonyi Gyula és még ugyanabban az évben konzerválták is (Gosztonyi 1939A 104, 1942, 1943 24-26). 1964-ben Fülep Ferenc folytatta a kutatását, főleg a 18. századi pince falai miatt korábban hozzáférhetetlen D-i részen (Fülep 1984 42-46). Ekkor történt meg a védőépület kialakítása és a falképek restaurálása is. 1988-ban újabb rekonstrukció következett, majd a bemutatóhelyet megnyitották. Az enyhén trapezoid alaprajzú sírkamra padlója a mai járószint alatt 6,65 m mélyen volt (154,47 m magasan a balti tengerszint felett). A felszíni épület járószintje 4,26 m mélyen (156,86 m magasan a Balti-tenger szintje felett), vagyis az egyik legmélyebben eltemetődött építményről van szó. Tekintve, hogy a felszíni épületet nem ásták bele a földbe, feltételezhető, hogy a temető ezen részén meredekebb lejtő vezetett a 4-5. században, melynek azonban a középkori és újkori panírozásokkal csökkent az esésszöge, illetve a Korsós sírkamra feletti terület magasan feltöltődött. A felszíni épület járószintjéből megmaradt egy 103x90 cm területű rész a DNy-i sarokban. A sírkamra és a felszíni épület járószintje közti különbség 2,39 m volt.207 A sírkamra irányítása a többi sírkamrához hasonlóan néhány fokkal ÉNy-DK-i irányba tér el az É-D iránytól. Falai 55-60 cm vastagok. Az északi fal hossza 2,49 m, a vele párhuzamos délié viszont csak 2,35 m. A keleti 2,39 m, a nyugati fal pedig 2,37 m hosszú. Falai helyi mészkőből készültek, dongaboltozata pedig téglából. 205 Főleg a 390-es években készült konstantinápolyi Theodosius-oszlop ábrázolásai alapján. 206 Méltatlan használatára mentség, hogy talán nem ismerték fel, vagy nem fordítottak elegendő figyelmet eredeti rendeltetésére. Analógiaként a via Flaminia melletti Szt. Valentin-sír említhető, amit 1877-ig kocsmaként használtak (Marucchi - Vecchierello 1935 183), vagy Fábián pápa via Appiánál levő temetői kultuszépülete, mely előbb St. Sixtus- templom, majd a 19. században De Rossi látogatása idején már borospince lett. Végül pedig a Constantinus császár Milvius-hídnál aratott győzelme helyén állított kápolnát a 12. században istállónak használták (Lanciani 1892 118 164-165), csakúgy, ahogy a pécsi I. sírkamra felett is istálló állt a 19. században (Henszlmann 1873 80). 207 A sírkamra méreteinek megadásakor Gosztonyi Gyula, illetve a Hudák Krisztina - Nagy Levente szerzőpáros helyenként a lelőhely ásatójától, Fülep Ferenctől kismértékben eltérő adatot adott meg (Gosztonyi 1942 Fülep 1984 42-46 Hudák - Nagy 2005A 26-30 2005B 26-30). A néhány centiméteres eltérések valószínűleg a mérések körülményeiből adódtak.
