Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.5. I. sírkamra (Péter-Pál sírkamra) 47 1939 107). Azonban az épület 2006-ig készült rekonstrukciós képei és makettje a teraszos elrendezés miatt nem ezt a nézetet tükrözik.200 Az előkamrából nyílik a sírkamra. 55 cm széles, 1,37 m magas, boltíves bejáratába aluli 8-20 cm magas küszöböt építettek kőből. A sírkamra majdnem szabályos alaprajzú, a keleti fal 3,05 m hosszú, a nyugati fal csupán egy cm-rel rövidebb: 3,04 m. A déli fal 2,76 m hosszú, az északi ennél 7 cm-rel hosszabb: 2,83 m. A dongaboltozat teteje 2,04-2,20 m magas, míg vállai két oldalt 75 cm-nél végződnek. Az északi fal alján 73-78 cm magas, 15-18 cm széles téglapárkány épült. A helyiség belső falait finom fehér vakolat borítja. Gosztonyi Gyula két É-D irányú sátortetős épített sírról írt a sírkamra jobb, illetve bal oldalán (Gosztonyi 1943 17), amelyhez hasonló elrendezés a VI. sírkamrában ma is megfigyelhető. Szőnyi Ottó is megfigyelte az egykori sírláda tetejének vakolathézagát a keleti falon (Szőnyi 1929 543). Ugyanakkor Fülep Ferenc sem a keleti, sem a nyugati falon nem találta épített sír nyomait, ahogy azt más sírkamrák esetében a sírok elrombolása után a falon valóban látni lehet (például IV. sírkamra). Feltételezése alapján inkább a „falfülke" alá helyezett Ny-K irányú sír egykori meglétével számolhatunk a sírkamra északi fala mentén, amelynek végei nem érték el sem a keleti, sem a nyugati falat, így ott vékony padlóréteg lehetett. Újabb vélemény alapján a salonai Aesclepia-sírkamra mintájára egyetlen, de faltól falig érő sír feltételezhető itt (Schmidt 2000 292). E sír meglétét valóban alátámasztja a sírkamra É-i falának belső oldalán látható, K-Ny irányú belső párkány, mely a fedlapot tartotta.201 A sír így vízszintes lefedést kapott, hogy teteje ne takarja a felette levő fülkenyílást (Fülep 1984 41 Fülep - Bachman - PiNTér 1988 27), de a festmény alsó keretét mégis takarja. A sírkamra padlója nem maradt fenn (balti abszolút magassága: 159,91 m - Fülep 1984 40), bár a 18. századi megtaláláskor még ép volt, de Koller és Flenszlmann is beleásott és emberi csontokat találtak alatta (Szőnyi 1907 23,82). A sírkamra északi falába vágott fülke nyitott hátoldala egy elzárt „apszisba" vezet, melynek szélessége kb. 2 m, belmagassága ismeretlen. Ez az apszis a felső épület apszisának alapozását képezve felfelé is folytatódhatott, de felmenő falai csak részben maradtak meg. Ejnar Dyggve a fülke mögötti apszisalapot a Salona- Marusinac temető hasonló eleme alapján ereklyetartóként azonosította (Dyggve - Egger 1939 81). A felszíni épület támpilléreinek maradványait Flenszlmann Imre szerint a XIX. század második felében bontották el, de közölt rajzán még megörökítette az eredeti állapotukat. Ő kápolnának (oratórium) nevezte, míg Ejnar Dyggve már memória-épületként értelmezte, berendezésnek oltár asztalkát, mensát feltételezve (Gosztonyi 1943 48). A felszíni épület megmaradt falairól Fülep Ferenc is jórészt már csak múlt időben emlékezett meg, mivel azok a „restaurálás során" ledőltek. Ma már csak az egykori apszis részlete látható. A bejáratát Ejnar Dyggve és Gosztonyi Gyula rekonstrukciós képeiken helyesen a déli oldalra tették (Dyggve 1935 Fig 1, Gosztonyi 1943 17). Ezek alapján adhatók meg a pontos alaprajzi adatok. Az épület hossza: 530 cm, szélessége 470 cm lehetett. A pillérek átlagosan 40 cm-re lógtak ki a falak síkjából. Az alapfalak vastagsága: átlagosan 60 cm. A felszíni épület falait nem a sírkamra falaira építették (a boltozás ezt megnehezítette volna), de minden szempontból figyelembe vették azokat. Az épület irányítása néhány fokkal eltér az É-D iránytól ÉNy-DK felé, aminek a későbbiekben látjuk majd a jelentőségét. A felszíni épületen vakolatra utaló jelet nem találtunk, mivel a beltér falai ilyen magasan nem maradtak meg, de látszik a felmenő fal elválása az alapozástól. Ez alapján a belső és külső járószint nagyjából azonos magasságban volt. A belső padló természetesen vízszintes volt, míg a külső járószintnél a Mecsek lábának lejtős felszínére számíthatunk. A sírkamra fülkéje mögött feltételezett ereklyék (fenestella, retro sanctos) fölött a kutatás a mártírsírok esetén szokásos mensát/oltárt rekonstruált (Dyggve 1935 Fig 1, Gosztonyi 1943 17 Fülep 198441 Schmidt 2000 292).202 Kádár Zoltán tagadta, hogy az I. sírkamra esetén depositio ad sanctos/retro sanctos temetkezésekről (szentek mellé helyezés) beszélhetnénk,203 de a falképek programja alapján elfogadta, hogy vértanú teste nyugodott a 200 Sokáig ugyanis egy alsóbb teraszfal oldalába nyíló külön sírbejárat lehetősége élt a köztudatban, többek közt Gosztonyi Gyula és Fülep Ferenc nyomán (Gosztonyi 1943 Fig. 6/e-d, Fülep 1984 40). 201 Korábban ezt a párkányt edénytartóként azonosították (Henszlmann 1873 83). 202 A fülke mögötti üreges apszist korábban antik spiraculumnak (szellőztetőnek) vélték, melyből függőlegesen nyílás vezetett a felszíni építmény É-i végében feltételezett oltár mögötti padlón át (FIenszlmann1873 81-83 125). 203 A depositio ad sanctos szokásának legkorábbi ismert előzménye Egyiptomban van, ahol előnyösnek vélték Osiris, a halottak istene közelében temetkezni. Ószövetségi mintáját Elizeus próféta adta két ízben is: először ráfeküdt a halott gyermekre, aki ettől feléledt, illetve halála után a sírjába temetett halott kelt fel csontjainak érintésétől (IIKir 4,34-35 13,20-21). A szokás elterjedésének közvetlen keresztény előzménye a mártírok maradványait összegyűjtő és magántemetőjükben eltemető 1-4. századi keresztény matrónák esetében kereshető, akik végül természetesen melléjük temetkeztek. Ennek megfelelően első igazi keresztény példája Maximilianus katona-mártír maradványainak Pompeiana
