Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

16. Illusztrációk

i ókeresztény é| k lépcsőfokait Iái ült Korsós sírkamra ók< az ókereszténység jelképei é:

I. számú (Péter-Pál) családi sírkamrába már erek >liai jeleneteket festettek és közvetlen közelében ott áll egy val emlékhely (V. sz. sírkamra). Ugyanakkor a sírkamra felszíni emléké eredetű halotti megemlékezések továbbélését tükrözi.

Néhány évvel később, a pécsi Ókeresztény Mauzóleum fölé kimondottan k Jokszertartásokra alkalmas temetői emléképület került, lődés utolsó fázisaként a Cella Septichora épületét már a Pécsről is ókeresztény rituális térnek tervezték, de befejezni a hunok érkezése mia

helyi jelentőség mellett tehát az épületek ilyen sorrendben való értelmezése bemutc jeli és architekturális fejlődés folyamatát, aminek révén az európai egyházi építészet te §netének nagyobb kontextusába kerülnek. A letűnőfélben levő pogányság rítuselem« ioptálása, az eretnek tanokkal való polemizálás és az antik filozófiai eszmék krisztianizc mind-mind megjelenik az épületek változásaiban, így érthető meg az a gyökeres váltás, ahoc a pogányoknál még nem közösségi helyként működő szentélyek a keresztény sírépítészet és zarándokhelyek kialakulása során az új vallás hívőinek tömegét befogadó temetői építmények, majd a bazilikák a városokba bekerülve istentiszteleti helyek lettek a Birodalom területén. A háztemplomok fejlődése mellett ez Európa keresztény épületeinek, bazilikáinak eredete, korai középkortól már városszervező központi helyként, plébániatemplomként majd ként is jelentőssé váltak. A korai keresztény rítusokban pedig a vallási intolerancia m mértékű elfogadás is nyomon követhető.

E 4-5. századi vallási sokszínűség fogódzókat adhat mai világunk megértéséhez: hogyan j tek létre a keresztény rítusok, tanok és szokások valamint milyen más régi-új nézetekkel polemizáltak akkor és ma is.

A könyv értékes része a katalógus. Konkordancia-táblázatban egységesíti az eddig előkerült temetői építmények számozását. Olvashatunk az építmények bemutatásáról, rekonstrukciós lehetőségeiről és feltételezett rendeltetéséről, valamint a falfestményekről, mozaikokról és szarkofágokról is. Leírásuk lehetőséget ad az egyes jelenet-típusok és festmény részletek külön-külön való vizsgálatára, összehasonlítására. Végül megismerhetjük e temetői építmények római k utáni kalandos sorsát egészen napjainkig.