Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
26 3. Sopianae keresztény épületei zünk, ahol azok nyomai már rég nem látszanak. Nem számíthatunk csak föld alatti hypogeumokból álló építményre a pécsi temetőben, még akkor sem, ha Moesiában van rá példa (Tóth E 2006A 69). Kétszintes sírépítmények tehát Pécsett valószínűleg az l-lll., IV.?, VI-IX. X(?), XI, XIX-XX., XXI-XXIII.(?), XXIV., XXV(?), XXVII., XXVIII. (?), XXIX., XXXIII. és a XXXVI.(?). A második csoportba a sírkamra nélküli felszíni építményből álló emlékeket soroljuk: XIII., XV. Alattuk voltak sírok, de nem sírkamrák. A sírok időbeli elsődlegessége feltételezhető, a felső épületek készítésének tőlük való időbeli távolsága már változó lehetett. A XIII—XV. építmények emlékhelyek és egyben szertartási épületek is lehettek (Tóth E 2006A 75). Pécsett harmadik csoportként speciális típust képviselnek a félig földbe süllyesztett, nagyjából egyterű sírkamrák. Ezek a XVI. sírkamra kivételével a centrális szerkezetű építmények közé tartoznak, melyek tipológiáját PasqualeTestini adta meg (Testini 1980 651 sk.) és amelyek egyik altípusát képezik egyes trichorák.'29 Pécs esetében ide tartoznak a Cella septichora, a Cella trichoral azV. és XVI. sírkamrák. A pécsi temetőben tehát egyes kiemelt temetkezési épületek félig föld fölé épültek, ablakaik voltak.129 130 Rómában a 217-ben elhunyt Zephyrus volt az első pápa, akit föld feletti síremlékbe temettek (Sághy 2003 179). A S. Sebastiano templom alatti 3. század közepén már használt sírkamrák is csak a bazilika felépítése során, a 4. század elején kerültek föld alá (Vanyó 1988 71).Tiburtiust is a föld felett épített mauzóleumban temették el (Makkay 2007 26).131 Előzménynek tekinthető továbbá a Hippolytos sírjánál föld alá süllyesztett, festett háromhajós ba- zilika-sírkamra, melyet felülről ért a fény. Prudentius e templom leírásánál mintha csak a pécsi félig földbe süllyesztett sírépítményeket írná le, melyeknek szintén természetes és ugyanakkor sejtelmes megvilágítást biztosítottak az ablakokon beszűrődő akár irányított fénysugarak: Nem messze a külső úton, a pomerium szélén levő művelt terület végén, sír tárul fel és vezet rejtett mélységekbe. Kanyargó ösvény csigalépcsői vezetnek a sötétségbe, ahol futó fények jelzik a kanyarokat. Az első kaputól felülről beáramló napfény megvilágítja a sírkamra küszöbét. Innen könnyen lehet továbbmenni arrafelé, ahol a hely sötét éje még feketébbnek látszik a homályos barlangban. Itt a magas tetőbe vájt nyílások ragyogó sugarakat vetnek a barlangba. Noha az árnyat vető galériák alatt lévő termek oldalában kivehetetlen mélyedések rejtőznek, a kivájt hegy üres gyomrát jól megvilágítja a tetőnyíláson át beömlő fény. Még a föld alatt is látni lehet a sötétben és élvezni a fény ragyogását ott, ahol nincs Nap. Ily kriptában nyugszik Hippolytos teste, nem messze tőle Istennek szentelt oltár. (Prudentius, Peristephanon XI: Ad valerianum episcopum de Passione Hippolyti beatissimi martyris 153-170 - Sághy 2003 196).'32 A Hippolytos-sír leírásának olvasásakor mindenképpen eszünkbe kell, hogy jussanak az V. sírkamra körablakai, melyek a föld feletti részből rézsútosan vezették le a fényt a belső boltívek alatti sír felé. A föld alatti sír intimitását és kegyeletét megőrizte a belépő számára a félhomály, a mártír jelenlévő hamvai által felmagasztosított szentségét pedig a sötétet megszokó szem számára szinte látomásszerű fénysugárként beszökő napfény sugallta. Az északi falba épített sír vízszintes lefedése akár a Hippolytosnál említett mensa és oltár összekapcsolódása lehetett. Ahogyan pedig Constantinus oltárt emelt Szent Péter és Marcellinus sírjai fölé, vagy ahogy Neon püspök 5. századi ravennai San Francesco bazilikájában a szarkofág lett a főoltár, úgy itt is tekinthető legalább mensának a sír fedele. Ugyanakkor a 4. században a vértanú-sír és az oltár még nem alkotott feltétlenül egységet (Vanyó 1988 32). Az említett épületcsoportok tagjai természetesen mind temetői épületek, a temetés és a megemlékezés rítusaihoz kötődnek, de funkcióikban eltérő módon. Erre vezethető vissza különböző struktúrájuk is. A kétszintes emlékeknél a sírkamra az elsődleges, a felszíni épület később épült föléjük, falait nem a sírkamra falainak folytatásaként építették133, sőt alaprajzi eltérések is megfigyelhetők a két szint épületei közt. A második csoportban az épületek sírok fölé épültek. A XIII. épület alatti sírok halottainak vallási identitása kétséges, maga az átépített épület viszont valószínűleg már keresztény. A mellette található XV. építmény - mivel itt nincs nyoma átépítésnek - talán még halottjával együtt pogány volt. 129 Az újjáépítések során Róma város első temetői bazilikái is lesüllyedtek a sírok szintjére (Artner 1958 28), hogy az új bazilikáknak helyet adjanak, vagyis valóban„temetői épületek" maradtak, míg a felettük emelt későbbi bazilikák már kimondottan szertartások számára épült templomok lettek. 130 Nem a süllyesztett padló alá ásott sírgödörbe, hanem a padló fölé épített sírokba temetkeztek. Felszín alatti temetkezések voltak, de föld vagy sírbolt fedte őket. 131 Tiburtius mártíriuma Helena mauzóleuma mellett van Rómában (via Labicana). 132 A felszíni építmények föld alá vitelének hasonló példája a 4. század legvégén Szent Nereus, Achilleus és Petronilla tiszteletére a Domitilla katakombában megépült föld alatti bazilika. 133 Az I. sírkamra felszíni épületének alapjai majdnem a sírkamra aljának szintjéig lenyúlnak, így az sem a sírkamra falaira támaszkodik (Visy 2007C 7. kép 2007D 6. kép).
