Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
13. Szent István és a pécsi ókeresztények
7 3. Szent István és a pécsi ókeresztények 235 kutatás régészeti érvekkel bizonyította, hogy a 7. század végére az utolsó keresztény közösségek is felbomlottak (Szőke 1998 260-261). A keresztény egyház szervezett jelenlétével tényleg nem számolhatunk a 7. századi Kárpát-medencében, de kisebb keresztény csoportok szétszórtan valószínűleg még ekkor is éltek a Dunántúlon.Tárgyi leleteik alapján ugyanis a legújabb kutatás már képes különválasztani azavar időszak hagyatékában a germán, az autochton késő antik és a betelepített bizánci néptöredékeket, ami egyben az utóbbiak kereszténységét is feltételezi (Vida 2009 114). A 9. századig az avarok„bezárkózása" miatt csak minimális Karoling missziós tevékenységre volt lehetőség (Tóth E 1994B 242), mégis a Pippin 796. évi hadjárata idején tartott dunaparti tanácskozás Salzburgban fennmaradt aktája műveletlen helyi papokról (inlitteratis clericis) és keresztényekről ír (MGH LL Concil. 176/7.,Tóth E 1990 28 1991 747 1994B256 1999 173).ni6 Valószínűleg már ekkor is a néhány évtizeddel később bizonyíthatóan megjelenő és eleinte leginkább a szlávság körében térítő - bizánci ösztönzésű - szláv anyanyelvű papokról volt szó, akik„hiteles"kereszténységét Salzburg nyilván megkérdőjelezte. Ebben az esetben természetesen kevésbé a kontinuus, inkább az„új"szláv/avar keresztényekre gondolhatunk."17 Megdőlni látszik az állítás, miszerint a késő avar anyagi kultúrában azért nincs tárgyi nyoma az írott forrás által említett keresztényeknek, mert a keresztény jelképeket nem tudatosan hordták,"18 hiszen Zamárdi avar temetőjének sírjaiban rengeteg kereszt volt (Bárdos 2009). Az itáliai király, Pippin útvonala és így maga az említett tanácskozás helye is valahol a Dél-Dunántúlon (Bóna 1987 341) vagy a Dráva alatt (Tóth E 2012 777) sejthető, mégpedig a Duna görög nevének (Ister) és Sirmium városának említése okán, feltételezve hogy a hadsereg Friaulból kiindulva római eredetű itinert használt (Tóth E 174-175).1"9 A késői avar időszak végén változott a helyzet. Az avarok elbuktak a frankokkal majd a bolgárokkal szemben. A 8-9. században még/újra létezett kereszténység a Dunántúlon, melyet írott források annak ellenére igazolnak, hogy Szent Emmeram, majd Ecbert tervezett missziói nem valósultak meg."20 A nyugati misszió a 8-9. század fordulója előtt kisebb válságban volt, az erőszakos szász térítés visszaütött, Nagy Károly az egyházi fegyelem helyrehozását sürgette, és a liturgia megújítása (correctio) is elkezdődött.* 1116 1117 1118 1119 1120 1121 A Pippin 796. évi hadjáván nem a kontinuus keresztény lakosságtól, hanem leginkább avarok által elhurcolt balkáni foglyoktól származtatta (Bóna 1970 257-258), a korongfibulákat pedig Barkóczi Lászlóval együtt bizánci készítményeknek tartotta (Bóna 1963 63 Barkóczi 1968 310). Gáspár Dorottya szerint ezek a 6-7. századi keresztények valóban közelebb álltak a hellenizált késő antik világhoz, minta latinhoz (Gáspár 2006A 126). A pécsi korongfibulák viselőit Fülep Ferenc sem a rómaiak utódainak tartotta, ugyanakkor Alföldi András nyomán feltételezte, hogy az avar megtelepülök által elkerült antik Sopianae területén a romanizált őslakosok még megérték a Karoling térítés idejét (Alföldi A 1934 299 Fülep 1984 290 293). A legvalószínűbbnek tekinthető összefoglalás Müller Róberttól származik: a romanizált őslakosok és bizánci-balkáni menekültek germánokkal, valamint avarokkal keveredő belső fejlődést mutató népessége a 9. században Karoling és szláv elemekkel kiegészülve élt tovább, a kereszténység pedig itt sohasem tűnt el teljesen (Müller 2011 30-31). (A Keszthely-kultúráról legújabban: TamAska 2012.) 1116 A műveletlen, rögtönzött evangélistákon már Kelsos is gúnyolódott (Origenes: Contra Celsos lll,55.). Magyarország történetében sem egyedülálló a botcsinálta keresztény papok megjelenése. A hódoltság idején a papok nélkül maradt keresztényeket az értelmesebb parasztok közül kikerült ún. világi licenciátusok keresztelték, temették, eskették stb. Ennek okán a keresztény iskolákat újraszervező Vásárhelyi Gergely a 17. század elején szinte hasonló helyzetben találta magát, mint a 8-9. századi Karoling-kori térítők (Varga 2009 151 155-156 Fricsy 1982 73). 1117 Melich János tagadta a szlávok honfoglalás előtti jelenlétét a Balatontól délre (Melich 1925-29 396), Kniezsa István viszont feltételezte a Mecsek lábainál (Kniezsa 1938 431). 9. századi leletek (például hamvasztásos sírok Pécs-Kertváros területén) és kora Árpád-kori szláv helynevek sokasága alapján egyelőre az utóbbi tűnik valószínűnek (Gábor 2008B). Ezzel szemben Makkay János a Baranyában talált avar régészeti leletek nagy száma és a szláv leletek kis száma alapján inkább avar (magyar?) jelenlétet feltételezett és ismét kizárta a szláv jelen létet Pécs közelében (Makkay 2007 47-51 58). 1118 Táp-Borba 7. század végi avar sírjában talált kereszt tulajdonosát Tomka Péter is inkább pogánynak tartja (Tomka 2002 Kiss G 2002). Az érvelés megfordítása ugyanígy igaz lehet: a keresztények tárgyi emlékei nem feltétlenül tükrözik azok vallását, vagyis akár sok látens kereszténnyel is számolhatunk. 1119 Az antik itiner 9. századi létezésének némiképp ellentmond, hogy az Erik (Friauli/Cividale duxa) halálára írt siratóének szerint csak a folyókról és Sirmiumról volt némi előismeretük (Veszprémy 2004 57). 1120 Emmeramus, 652 körül vértanúhalált halt poitiers-i püspök (Freisingi Arbeo: Vita Sancti Emmerami). Ecgbert angliai pap 687 körül a kontinens megtérítendő népei közt tartotta számon az avarokat/hunokat (Beda HistAngl\/9 Szádeczky 1992 224). Az avar kagánok számára csak a 8. század végétől jött el a tömeges térítés esélye, de még akkor sem olyan lendülettel, mint a 7. század végén az angolszász Caedwalla király esetében, akit nem sokkal megtérése után egyenesen a Vatikánban temettek el (Marucchi - Vecchierello 1935 146). 1121 MGH Epistolae seiectae, vol. 1.82.; Veszprémy 2004 59
