Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
13. Szent István és a pécsi ókeresztények
234 7 3. Szent István és a pécsi ókeresztények Negyedik okként a késő antik és középkori egyházszervezet közti különbség is felhozható. Bár a közösségek élén az első századtól, illetve Páltól számítva a püspök áll (episcopális egyház), az ókeresztény időszak szervezete inkább a hívők együtt élő csoportjaihoz, városokhoz kötődött. Az első püspökségeket Pál apostol hozta létre. Az egyházszervezet idomult a római állam rendjéhez, mely alapvetően birodalmi szinten is városi szervezetek mintájára épült fel. A 341. évi serdicai zsinat 6. kánonja és a 360/370-es években zajlott laodikeiai zsinat 57. kánonja szerint a falvak és kisebb városok élére presbiter, a népesebb városok élére pedig püspök szükséges (NagyT 1939 208 Tóth E 2006A 65 Hudák - Nagy 2008).1106 A középkori egyház ezzel szemben már területi egységenként állt fel és működik ma is.1107 1108 1109 1110 1111 1112 1113 1114 Szerveződésének bővebb taglalása nem tartozik ide, ezért az egyházmegye beosztás létrejöttének magyarázatául csak két okot hozunk fel. Az egyik a pogány szokásokra mindig fogékonyabb vidék bevonása az egyház látókörébe, a másik a középkor földalapú feudális világához való igazodás. A cél, hogy területi egységenként felosztva az egyház mindenhol jelen legyen. Ilyen tekintetben Sopianae város 3-5. századi püspöksége messze nem fedte le a későbbi, középkori pécsi egyházmegye területét. Az ötödik ok a korai kereszténység teológiai nézeteivel és hitéletével szembeni feltételezhető egyházi gyanakvás. Ezt két részre oszthatjuk. Az őskeresztények idejében (1. század) szinte csak a tanítás fenntartása volt fontos és az alakuló keresztény erkölcs betartása, valamint a világvége sejtése mellett a zsidóságtól való elválás folyamata foglalkoztatta a hívőket."08 A 2-3. században a pogányság térítésén és a keresztényüldözőkkel való szembeforduláson túl elkezdődött az eretnekségek elleni harc. A 4. századra az írás"09 és írásmagyarázatok1"0 terjedése, valamint a dogmatikai és krisztológiai viták váltak fontossá."" Az ókeresztény időszak eretnekségei éppen ez utóbbi kérdések eltérő megválaszolásaiban nyilvánultak meg. Bár a kialakuló ortodox-katolikus (egyetemes) egyház a 4-5. században rendre felülkerekedett ezeken az eretnek-mozgalmakon,"12 a középkorban újabb és újabb mozgalmak születtek és ez a folyamat máig tart.'"3 Érthető, hogy a 11. századi katolikus egyház vezetői - bizonytalan ókeresztény ismereteiken túl - miért nem jeleskedtek Pécsett sem az elveszett ókeresztény hagyományok felélesztésében. A kérdés másik része már a honfoglalást megelőző népvándorlás kori időszak kereszténységére vonatkozik. A Keszthely-fenékpusztai háromhajós, háromapszisos bazilika"14 és a tárgyi leletek, a kosaras függők, stí- lustűk/hajtűk, keresztény témájú díszítéssel ellátott„korongfibulák"(GARAM 1993 Daim 2002) alapján feltételezhető egy 7. századi, avar uralom alatt élő keresztény közösség léte Keszthely és Pécs környékén.1115 A korábbi 1106 A városok nagy részének valószínűleg a 4. század előtt is volt püspöke - gondoljunk az Agrippinus által 220 körül ösz- szehívott észak-afrikai zsinatra, ahol már hetven püspök megjelent (Hamman 1987 22). 1107 Justinianus császár idején már nemcsak városi püspökségek léteztek, noha központjaik akkor is a városban maradtak (például Provincia Dacia Mediterranea püspökség központja Naissusban volt). 1108 A jeruzsálemi első századi keresztény egyház a tanítványokkal együtt még alapvetően igazodott a zsidó vallási szokásokhoz. Az ebioniták (zsidó keresztények) például Jézust elfogadták, de nem istenként, Pál tanait viszont elvetették. 1109 A 4. századra már több mint harminc evangélium létezett, melyek között talán Irenaeus próbált először rendet tenni a 2. század végén. 1110 Már a Biblia lefordítását is egyfajta értelmezésnek tekinthetjük. A legismertebb latin fordítás természetes Jeromos (Hieronymus) Vulgatája, melyet a 4. század végén készített. 1111 Zsinatok sora próbált egységet teremteni a vitás kérdésekben: niceai zsinat (325), konstantinápolyi zsinat (381), ephesusi zsinat (431) stb. 1112 Donatisták, ariánusok, priscilliánusok, nesztoriánusok stb. 1113 Paulinus érsek a 8. század végén például az adoptionista eretnekmozgalmak ellen harcolt. A 20. század folyamán pedig szinte minden ókeresztény időkben megszületett eretnek nézet megjelent újra (Horváth P 2002). A mai katolikus egyház saját elődeivel szembeni diszkrét távolságtartásának finom megnyilvánulása, hogy az ókeresztény megnevezés helyett az őskeresztény jelzőt használja az 1. század utáni késő antik időszak egyházaira is (Adriányi 2001 29), vagyis szóhasználata időben még távolabbra tolja, és egyben sejteti annak kialakulatlanságát. 1114 A Keszthely-fenékpusztai erődön belül található II. bazilikát (egy korábban épült világi épületből történő egyapszisos, porticusszal és narthexszel ellátott templom) Sági Károly még a 4. század végére tette, és szerinte az 5. század második felében építették át háromhajós bazilikává (Sági 1961 1970). A 4-5. századi Duna-vidéki keresztény közösségi épületek, kápolnák általános alaprajzi típusai azonban ettől különböznek, így az újabb kutatás a fenékpusztaihoz hasonló alaprajzú, de későbbi isztriai (Vranje-Ajdovski Gradec, Porec, Pula) és raetiai (Hemmaberg, Duel) templomok alapján (Egger 1916 Meins 1958 Glaser 1991) inkább a 6-7. századra datálta (Szőke 1998 259 Tóth E 1999 171). 1115 Keszthely-kultúra: Alföldi A 1926 31-56 Kovrig 1958 1934 294-302 Müller 1987 1988 281-282 2011 30 Szőke 1998 159-260. A Keszthely-kultúra 19. század végi elnevezése Ludwig Lindenschmittől származik. A korongfibulák figurális kompozícióit a kutatás a késő antik mediterrán hatáshoz kötötte (Tóth E 1990 17 30 1991B 747 1999 171-172). A kultúrnövények maradványai (barack- és szőlőmagok) alapján Sági Károly is a magas szintű agrárkultúra folyamatosságáról írt, de a korongfibulákat sirmiumi eredetűnek vélte (Sági 1983 112 118 120). A közösség népességét Bóna 1st-