Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
12. Sopianae temetői épületeinek sorsa a rómaiak távozása után
12. Sopianae temetői épületeinek sorsa a rómaiak távozása után 223 erődök és városok a lepusztulás képét mutatják, és ez alól a 456-ban felégetett fenékpusztai belső erőd sem kivétel. Ha Pleidell Ambrus városkontinuitását (Pleidelll 1934) nem is, de a Kiss Attila által preferált 5-6. századi lakossági kontinuitást (Kiss A 1965) Pannónia egyes területin bizonyítékok támasztják alá. A római és egyben keresztény kontinuitás leginkább a peremterületeken (Szerémség, Nyugat-Dunántúl) figyelhető meg (Tóth E 1971-72 1976 1999 163 2006C), illetve a Keszthely-kultúra esetén időleges újjáéledés is. A betelepült germánoknak a korábbi szomszédság révén volt némi affinitásuk a kereszténységhez, mégpedig annak ariánus/ vulfiliánus változatához.1047 A nyomukban érkező keleti népek (avarok, törökök, szlávok, magyarok stb.) már semmiképp nem voltak keresztények. A korai avar kori keszthelyi keresztény jellegek az antik maradék népesség és betelepített balkáni foglyok mellett erősen kapcsolódnak egy germán néptöredékhez is (Müller 2002). Sopianae és temetője területét vizsgálva viszont az derül ki, hogy az 5. században elhagyott területen a 6-8. századi szórványos népvándorlás kori emberi jelenlét után a 9. századtól máig tartó folyamatos megtelepedésre számíthatunk, mégpedig először a római temető körzetében, majd pedig a 11. századtól Sopianae romjai felett is. A Római Birodalom néhány nyugati provinciájával ellentétben tehát Pannóniában a hun-germán hódítással, majd az avar és szláv jelenléttel erős kulturális törés következett be.1048 Ha vannak is az itt maradt római lakosság továbbélésének nyomai a Nyugat-Dunántúlon, az idő előrehaladtával az egymást váltó új népek egyre jobban domináltak. Galliában a római hivatalnokok örökébe lépő egyházi vezetők részben megtartották tekintélyüket és a romanizált és kelta vezetőréteg lassan összeolvadt a barbár, főleg frank és gót előkelőkkel. Itáliában pedig még a világi előkelő réteg is csaknem változatlanul fennmaradt, megosztva hatalmát a betolakodók vezetőivel. Noricumban Szent Severinus ideig-óráig fenn tudta tartani a rend látszatát. Pannóniában viszont a római települések elenyésztek, a romanizált lakosság pedig foltokban megőrizve kereszténységét lassan beolvadt a germán és keleti népekbe.1049 Az ausztriai példákkal ellentétben1050 a pécsi keresztény épületek fennmaradásával az 5. század második felében már nem számolhatunk. A balkáni templomok folyamatos fennmaradásának 6-9. századi példáját (Migotti 1992 JakSiő 1993) ugyanígy felesleges a pécsi temető épületeire értelmezni. Épületkontinuitás helyett romkontinuitás lehetséges, az épületek részleges eltemetődésével, romos állapotú fennmaradásával és később építőanyaguk másodlagos felhasználásával. A középkorban több sírkamrát is megtaláltak, sőt meg is semmisítettek a Püspökvár kiépítése és a planí- rozási munkák során. A ma ismert sírépítmények közül az 1913-ban előkerült III., még inkább a Péter-Pál sírkamra közvetlen nyugati szomszédságában látható IV., illetve keleti szomszédságában azV., tőle délre pedig a XIX-XX. sírkamrák jöhetnek szóba. A III., V. és XIX. sírkamrák épületcsonkja felett ugyanis olyan középkori falak húzódnak, melyek másodlagosan felhasznált alapfalai voltak az 1780-82-ben elbontott újkori épületnek. Közvetlenül a XX. sírkamra cella memoriae épülete mellett felépült a Koller József által megrendelt Káptalani Levéltár. A XIX-XX. sírkamrák mellett megtaláltuk azoknak a római kori síroknak egy részét, melyeket akkor ennek az új épületnek az alapjai átvágtak, és amelyek a Koller József által leírt 13 sír közt a 18. század végén valószínűleg előkerültek (Koller 1804 33, Posta 1897 452, Szönyi 1907 19, Nagy L 1938 36, Gosztonyi 1939A 85 105, Gáspár 2002 68, Hudák - NAgy 2005A 55 2005B 55). Ezek alapján tehetünk néhány megállapítást a török utáni újjáépítés talán legutolsó hullámát jelentő 18. század végi időszak sírkamráira vonatkozóan. A korábbi sírkamrák és az ekkor előkerült(ek) ismeretében folyamatosan tudtak az ókeresztény (késő antik) temető létezéséről. 1780-82-ben jött el az a tudománytörténeti pillanat, amikor először felmerült az egyik sírkamra megmentésének és bemutatásának lehetősége (I. sírkamra). Koller József nagysága abban áll, hogy tisztában volt a sírkamra értékeivel, felismerte ezt a pillanatot és élt a lehetőséggel, hogy az ide tervezett új épületet kissé keletebbre építtesse fel. Ne feledjük, a 18. század második felében mutatták be Pompeii első festményeit, éppen csak születőben volt a modern muzeológia tudománya (Johann Joachim Winckelmann), a régészet és a régészeti restaurátor tudomány pedig leginkább kincskeresők és orgazdák képében létezett.1051 1047 Főleg a gótok, szkírek, gepidák, kevésbé pedig a langobardok esetében igaz ez. 1048 A rómaiak kivonulása által okozott történeti/kulturális törés Angliában Kr. u. 410-től talán még a pannoniainál is drasztikusabb hatással járt, emiatt ott jelentős keresztény kultuszépületet a feltételezett silchester-i bazilika kivételével már nem is találunk (Sörries 2011 14-15), noha éppen akkor kezdődhetett volna a bazilikaépítések korszaka. 1049 Legkevésbé hihető tézis, hogy a germán viseletét hordó előkelők valójában rómaiak lettek volna (Kleemann 2008), hiszen Gallia példája területileg távoli és históriájában is igencsak eltér Pannónia sorsától, így mechanikus idevonatkoz- tatása felesleges. 1050 Ausztriai ókeresztény épületek katalógusa: Ubl 1982. 1051 Érdy János majd csak 1848-ban kezdi ásni a székesfehérvári királysírokat, Heinrich Schliemann pedig 1870-ben Tróját.
