Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
11.3. Kiemelt sírok és mártírkultusz Sopianae temetőjében 201 az Apáca u. 8. sz. alatt 15 Ny-K irányítású között csak egy esetben, az Apáca u. 13. sz. alatt 82 Ny-K irányú sír közül csak 5 esetben és végül az Apáca u. 14. sz. alatti 38 Ny-K irányú sír közül csak két esetben. Intercisa sírjainak 73%-a volt Ny-K irányú, ami alapján néhány régész úgy vélte, hogy ez az irányítás keresztényekre utal (Vágó - Bóna 1976 207). Más kutatók tagadták ezt, mivel más bizonyíték nem támasztotta alá keresztény voltukat (Schmidt 2000 288).928 Ugyanakkor a sírokba helyezett mellékletek azok pogányságát sem bizonyíthatták, hiszen a mellékletadás ekkor még általános szokás volt. Azonban ezek a Ny-K irányú sírok 4. századiak voltak, ugyanúgy, ahogy Sopianae temetőjében is. A korabeli keresztény források közül a Didascalia Apostolorum (XII,57), illetve Tertullianustól azApologeticum (XVI.) és az Adversus Valentinianos (III.) írta le a K felé való imádkozás szokását. Hipparchus mártírszent (Kr. u. 3-4. század) keresztet festett a háza K-i oldalára, így rátekintve arccal az Éden felé fordulhatott. Erről a területről, vagyis a Tigris - Euphrates - Fison - Gihon folyók közti részről várták Jézus királyságának eljövetelét (Hamman 1987.183).929 Sopianae néhány Ny-K irányítású sírjába kőpárnát helyeztek a halott feje alá, ami megemelte a fejet, így az arccal K felé, vagyis a Paradicsom felé fordult. További két temetkezési szokás keresztényekhez való kötése lehetséges. Az egyik a halott kezeinek egymásra helyezése/összekulcsolása a test fölött. Nyssai Szent Gergely meg is emlékezett erről a halotti kéztartásról. Sopianae Ny-K irányítású sírjaiban előkerült néhány ilyen kézhelyzetű váz. A másik a sírok belső vakolása. Amennyiben azonban ezt keresztény szokásként értékelnénk, akkor néhány nem keletelt sír is keresztény kategóriába kerülne. A probléma visszavezet a cikk első részében tárgyaltakhoz, miszerint ugyanazon sírban egyszerre jelentkezhetnek pogány és keresztény jellegek. Bár ebben az átmeneti időszakban mindez nagyon is valószínű, Sopianae esetében mégis a sírok Ny-K irányítását tekinthetjük a legegyértelműben meghatározható keresztény jellegnek. Ulrich Volp a keresztény temetkezések jellegével kapcsolatos téziseit a Birodalom egészére vonatkoztatva adta meg: 1. A keresztények csontvázas temetkezési rítusa találkozott a hamvasztásról az inhumálásra való áttérés általános birodalmi tendenciájával. 2. A keresztények törekvése a temetés visszafogott megrendezésére a sírmellékletek csökkenésében jól látható, a temetési rítusok visszafogottságát pedig az atyák követelték. 3. A hamvasztást és a Palesztinából ismert második/másodlagos temetést a keresztények nem alkalmazták. 4. Az átvett pogány szokások ellenére a keresztények törekedtek a pogány szertartásokkal való azonosulás kerülésére. 5. Az inhumálás olcsóbb volt, mint a hamvasztás, de több helyet igényelt, így a császárkor új feladata lett megfelelő temetkezési területek kialakítása (Volp 2002 193-194). Mindez pedig Sopianae esetében kiegészíthető az itt újonnan megjelenő keresztény temetkezési sajátosságok felsorolásával: a. / keresztény temetőrész létrejötte, b. / keresztény képek és szimbólumok megjelenése, c. / sírkamrák és cella memoriae épületeik építése, d. / központi sírok/sírkamrák/épületek megjelenése (mártírok vagy egyházi vezetők sírjai), körülöttük kialakuló sírcsoportokkal, e. / a sírok és a közösségi sírépületek keletelése. Sopianae keresztény temetőrészén más temetkezési jellegek is jelen voltak, de azokat vagy a pogánysággal közösen alkalmazták, vagy olyan rítuselemek lehettek (például keresztény papok jelenléte a temetésen), melyekre vonatkozóan nem maradt fenn tárgyi bizonyíték. 11.3. Kiemelt sírok és mártírkultusz Sopianae temetőjében (illusztrációk: 303.p. 11.3.1- 11.3.2.) A római civilizáció vallási jogalkotása korábbról örökölte a halálhoz való viszony évezredek óta fejlődő rítusa928 A Nagykanizsa-lnkey-kápolnánál talált II. számú temető eddig megismert részlete 3-4. századi (Eke-Horváth 2006), nagyjából É-D irányú, majdnem biztosan pogány sírok soraiból áll. Az egyetlen ettől eltérő Ny-K irányítású sír, bár azonos korúnak tekinthető (nem metszi a szomszédos sírokat és elhelyezkedésével beleillik a sírok soros rendjébe), mégis olyan éles különbséget mutat, ami vallási vagy etnikai egyediségére utal. Talán egy keresztény sírról van szó. 929 Poetovioi Victorinus az égből alászálló Jeruzsálem helyét Syria Maior területére tette (Comm. in Apoc. XXI, 2-3 Rugási 2002). Az Ostia II. régiójában talált bazilika (Insula I.) architrávján a felirat a bibliai Paradicsomból hívja Jézust: IN XP GEON FISON TIGRIS EVFRATA /TICRIANORVM SVMITE FONTES (Sörries 2011 102).
