Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)

7 7.2. Antik és ókeresztény temetési temetkezési szokások (a sírok régészeti képe) 191

11.2.7. A kutatás korábbi teóriái Sopianae pogány és ókeresztény temetkezési szokásainak elkülönítésére

(Id. Krisztus-monogram),874 vagy éppen keverednek más vallások jellegzetességeivel.875 A Székesfehérvár utcai menórás gyűrű zsidó nőhöz éppúgy tartozhatott, mint keresztényhez. A festett sírkamrák közül a Korsós sírkamrában nem látható egyértelműen keresztény jelkép, míg keresztény témájú freskókkal díszített sírkamrákban akár pogány családtagok is nyugodhattak a keresztények mellett. Végül a festetlen sírkamrák esetében a halottak vallási hovatartozására utaló nyom sincs (kivéve az V. sírkamra falába „bekarcolt" Krisztus-monogramot).876 Az azonban feltételezhető, hogy a 4. század végére Sopianae lakosságának nagy része már keresztény lett,877 így a temetőben is túlsúlyba kerültek a keresztény sírok (Hudák - Nagy 2005A 10 2005B 10). Ebből következően Pécsett pontosabban meghatározva késő antik temetőről van szó, ókeresztény sírokkal, sírkamrákkal és temetőrésszel. A 4. századi temetői épületeket általában kereszténynek tarthatjuk (Tóth E 1994B 250), illetve Sopianae esetén a 340 utáni épületekkel kapcsolatban várhatjuk biztosabban ugyanezt (Fülep 1984 279).

Jelen írásunkban a keresztény sírok jellegzetességeit szeretnénk elválasztani a pogányokétól. Ez alapján és a hasonló korú közeli temetők analógiái segítségével Sopianae késő antik sírjai három csoportra oszthatók: pogány, keresztény, illetve vegyes típusok. Az áttérés és a keresztény szabályok betartásának különböző fokain állók megkülönböztetésére újabb„kategóriák" használatosak: keményvonalas pogány, szürke pogány, keményvonalas keresztény illetve szürke keresztény. A szürke pogányok és szürke keresztények sírjai régészeti szempontból vallási jelleg nélküli vagy vegyes vallási jellegeket tükröző képet adnak, így egymástól való megkülönböztetésük nehézkes. Sokkal több esély mutatkozik az ún. keményvonalas pogányok és keményvonalas keresztények szétválasztására. Még ha ezen kategóriák csupán a modern tudomány termékei is, a korabeli temetkezési rítusok vallási szabályait következetesebben betartó csoportok temetkezéseit érthetjük alattuk. E következetességük segítségével pedig reményeink szerint legalább a két markáns csoport sírjai felismerhetők.

11. 2. 1. A kutatás korábbi teóriái Sopianae pogány és ókeresztény temetkezési szokásainak elkülönítésére878

A temetési tradíciók a leglassabban változó emberi szokások. Az ősök sírjai mindig fontosak voltak, és az utódok igyekeztek is mindig hasonló módon temetkezni. így érthetően nehéz megtalálni keresztény szokások megjelenését a temetőben, hiszen az új vallást felvett népesség tagjai még egy ideig ragaszkodhattak a régi temetkezési módokhoz. Ugyanakkor az új keresztény szokások két eleme is nagy váltást jelentett a korábbiakhoz képest. Egyrész a keresztény sírok kezdtek elkülönülni a többitől, másrészt a halottaktól való tartózkodást a mártírhamvak esetében felváltotta azok fokozott tisztelete, ami egyben a maradványok megérintését, az ereklyék gyűjtését is jelentette.

Először összegyűjtöttük Sopianae pogány és keresztény temetkezési szokásainak különbségére vonatkozó korábbi tudományos teóriákat. Azután ezeket összehasonlítottuk a temetőelemzésből kinyert adatokkal. So874 Ha egy sírban pogány temetkezési jellegek is vannak, akkor néha még az egyértelműen keresztény jelkép felbukkanása sem elég bizonyítéka kizárólagos keresztény meghatározáshoz. Ezek lennének a„kriptokeresztények"(Himmelmann 1975 26 Johnson 1997 54). Mindez azonban leginkább az olyan temetőkre lehet igaz, ahol keresztény sírok és szimbólumok csak szórványosan bukkannak fel.

875 A bronzlemezes ládikák ábrázolásain sokszor keverednek pogány és keresztény motívumok. Ennek jó párhuzamát jelentheti a XXXIII. sírkamra (Mauzóleum) bibliai témájú festményeinek és antik díszítést mutató szarkofágjának együttese.

876 A temetkezések hasonlósága és különbsége a társadalmi struktúrából és családi együttélésből adódik (Brink - Green 2008 Vili.). A keresztények kortársaik mindennapi életét élték (Hamman 1987 8), a késő antik világ általános tárgyait használták, a pogányok viszont akár keresztény, vagy annak vélt jellel ellátott tárgyakat is birtokolhattak. A 2. században élt Tertullianus megfogalmazásában: Együtt élünk veletek ebben a világban, ugyanarra a fórumra, ugyanarra a piacra járunk, ugyanabba a fürdőbe megyünk, ugyanazokat a boltokat, műhelyeket, vendéglőket látogatjuk. Veletek szállunk tengerre, veletek katonáskodunk és műveljük meg a földet és veletek kötjük meg üzleteinket. (Apológia 42. - Adriányi 2001 55 Hamman 1987 50). Egy átlagos keresztény számára, aki nem Isten szolgálatára tette fel életét, a nap csak egy töredéknyi részét töltötték ki a vallási rítusok, míg a késő antik hétköznapokban még nagyon is létező pogány hagyományok észrevétlenül is benne maradtak a keresztények életében, mindennapi tevékenységében. A korinthosi lustusra használt jelző akár eufemisztikusnak is tűnhet: istenfélő pogány (ApCsel 18,6-7). Ebben az esetben azonban csupán arról van szó, hogy lustus nem zsidóként tért meg kereszténynek.)

877 A városi lakosság gyors kereszténnyé válására jó példa Gáza város esete, ahol a császári pár által támogatott püspök és hívei az 5. század legelején pillanatok alatt eltüntettek 8 pogány templomot (Marcus Diaconus, Vita Porphyrii).

878 Gábor 2011