Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
182 7 7. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) sének céljára. A Péter-Pál sírkamra fülkéjét is értékelhetjük „ablakocskának", mivel nem volt hátsó fala, hanem a felszíni épület apszisa alatti üregbe nyílott. Ebben az üregben salonai mintára a sírboltban nyugvók közelébe helyezett mártírereklyék lehettek. A Korsós sírkamra északi falának fülkéjét a benne megfestett korsó és pohár, valamint a körülötte látható szőlőindák okán Friedrich Gerke az eucharistiával hozta kapcsolatba (Gerke 1952 132). A későbbi kutatás ezt cáfolta (Deichmann 1954 432 Tóth E 1994A 136 1999 167).836 A sírkamra fülkéjében a tölcséres, ujjtámaszos, ritka formájú korsó és a pohár kékeszöld színeik miatt a 4. századi üvegedények ábrázolására enged következtetni (Tóth E 2006A 71 77), ami valóban közel áll a pécsi temető akkori„üveg-gazdagságához". Az ivó-jelenetes, de nagy valószínűséggel pogánynak tartható beskai festett sírral (Marijanski-ManojloviC 1987), valamint más hasonló 4. századi ábrázolásokkal való párhuzama alapján nem mindenki tartja a II. sírkamra ábráit kereszténynek.837 A batovoi (Bulgária) 4. század 2. felére datált sírkamra belsejében, a bejárattal szemben az egész falat egyetlen festett kehely képe uralja, amit az 1987. évi közléskor még ókeresztény jellegűnek írtak le (Vasilün 1987), 1999-ben viszont itt is az általános késő antik megnevezést használták csakúgy, mint a szintén 4. századi djevnai (Bulgária) sírkamrák madarakat és növényi mintát, valamint a silistrai sírkamra edényt (kratért) is mutató falfestményei esetén vagy a serdicai 6. és 8. sírok növénymotívumainál (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 12-13 19-28 65-68). A jelkép részleges megfejtését a római Via Dino Compagni Sámson-cubiculuma (Nicolai - Bisconti - Mazzoleni 2002 102) és a viminaciumi festett sírkamra (KoraC 1993 110-111) zoomorfikus ábrái segítik. Falfestményeken az edényeket gyakran ábrázolják az örök életet/feltámadást szimbolizáló pávával, ott azonban a páva közvetlenebb viszonyban van vele, hiszen iszik is az edényből, az örök élet italából. A Szent Marcellinus és Szent Péter-katakomba egyik arcosoliumában látható banquet-jeleneten ábrázolt halott nő nem csupán poharat, de korsót is nyújt a kanapén fekvő élők felé a túlvilágról (Nicolai - Bisconti - Mazzoleni 2002 111)- nyilván az örök élet italával. Mivel a pécsi Korsós sírkamra festett korsója és pohara is inkább tartozik a halotthoz, mint az élők banquetjéhez, így ezen jelképek megfejtésében egyelőre azzal jutunk a legmesz- szebb, ha az egyébként általunk kereszténynek vélt sírkamra szimbólumainak vallási hovatartozásától függetlenül az örök élet vizét tartalmazó edényt (Jn 4,14, illetve Galla Piacidia mauzóleuma: Montanari 2010 24 86) látjuk bennük. Újabb kutatások alapján ugyanis a korsó és pohár az élet vizére, valamint az emberek megmentéséért vérét adó Krisztusra is utalhatnak, azzal a kitétellel, hogy a sírkamrák falfülkéi nem „eucharistikus"fülkék (Hudák - Nagy 2005A 28, Hudák - Nagy 2005B 28). A II. sírkamrában nincs olyan további, egyértelműen kereszténységre utaló festett jelkép, mint a Callixtus-katakomba Lucina-kriptájában az eucharistikus hal vagy Szent- ségek-kápolnájában a tripus mellett a kenyérszaporításra utaló kenyeres kosarak (Nicolai - Bisconti - Mazzoleni 2002 112-113). Összegezve tehát a kutatók egy része a II. sírkamra, illetve az aquincumi sírmellékletek alapján a sírnál végzett eucharistiára gondolt (Gerke 1952 132 Bónis 1945 Madarassy 2000 33), míg mások elvetették azt, illetve a kutatók egy része még vallási elkülönítésre is alkalmatlannak tartotta a sírokban talált jellegzetesen 4. századi korsó és pohár tárgyi együttest (Noll 1966 154 Lányi 1972 134 Lányi - Mócsy 1990 249 Tóth E 2006A 73 80 82). Jelen besorolásunkkal a 4. század tekintetében eucharistia nélküli, de keresztény sírkamrának fogadjuk el, hiszen sok ókeresztény írott forrás szól a keresztények temetőbeli„pogány"szokású szertartásos ivászatáról, de egyik sem említi a keresztény oltári szentség papok által történő bemutatásának a sírokhoz való állandó kötődését. Legfeljebb idővel jelképessé vált ez az alapvetően pogány halotti lakoma, ahol már csak az élők kaptak ételt és italt. Folyadékok és ételek vagy akár ábrázolásuk megjelenése épülettípusokhoz is kötődik. A keresztény épületek szertarások szerinti általános csoportosítása a keresztelő kápolnával kezdődik, ahol a víz jelent mindent. A templomban a bor (és a kenyér) az eucharistikus táplálékkal azonos.838 (Montanari 2010 56 119) Végül a síroknál a bor, illetve a hal és kenyér mutatják a halotti szertartások pogány, majd keresztény kellékeit. Ahogy láttuk, a temetőben meg kell különböztetni az élők és a holtak ételét és italát, valamint azok elköltési helyét.839 A korabeli képek természetesen nem teljes analógiái az egykori szertartásoknak, hiszen azokon 836 Az eucharistia szertartása csakis az élőkre vonatkozhatott, pedig akkor még az utolsó kenet sem volt általános, sőt az egyház vezetői sérelmezték is, hogy sokan csak halálos ágyukon térnek meg kereszténynek (Id. Nagy Constantinus). 837 Tóth Endre szerint a II. sírkamra jelképei inkább pogány eredetűek (Tóth E 2006A 71 81). 838 Az eucharistia jelképe a tej is lehetett. Gondoljunk csak a Jó Pásztor edényére vagy Perpetua álmára, illetve a tej a Paradicsom jelképe is volt. Keresztény áldozati szertartásokon azonban a bor honosodott meg, mivel Jézus is azt ivott az Utolsó vacsorán. Ez alól csak az aquariusok szertatásai voltak kivételek (Cyprianus: Epist. 63,2.). A bort a 2. századi áldozások alkalmával vízzel vegyítették (St. Justin, /. Ápol. LXV.), és Abercius 3. század elejére tehető sírfeliratán is ez szerepel (MIXTUM CUM PANE). Valószínűleg vörösbort használtak, mert Irenaeus eretnek szokásként írta le a fehérbor színezését (Contra haeres, 1.13.), illetve a bora 2. századra már Krisztus kiontott vérét szimbolizálta. (Marucchi-Vecchierello 1935 45-46 289 295 299 Dolhai 2001 49) 839 Vaskori hagyományok alapján korábban a halottak és élők szorosabb egységet alkottak (Fekete 2007 39).
