Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
180 7 7. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) előkelők viszont Pannóniában és Noricumban a kocsit - gyakran lovastól - el is temették a sírba a 2. században.822 Az ókeresztények kocsit már nem temettek el, de a halott szállításához valószínűleg ők is használták. A gyászbeszédet (laudatio funebris) általában valamely közeli rokon, esetleg hivatali tisztviselő mondta a sírnál vagy máglyánál823 (Kuzsinszky 1902-1904). A halotti tort vagy annak egy részét a pogány rómaiak gyakran a temetőkben tartották. Ábrázolások szerint valószínűleg még a hamvasztás és temetés előtt, hiszen a halott jelképesen maga is részt vett saját - gyakran zenés-táncos - búcsúztatásán. Ókeresztény időkben egyházatyák által hirdetett, kívánatos cél lett ennek elhagyása, mely azonban csak lassan sikerült.824 Átmeneti időszakról tanúskodik a keresztény ábrázolásokon felmagasztosult, merev testtartásé halott, aki katedrán ülve már nem vesz részt a mozgalmas jellegét mindinkább elvesztő lakomán.825 Pécsett ilyen halott-ábrázolást feltételezhetően a Mauzóleum bejárattal szemben levő falán láthatunk: trónon ülő férfi képében. A halotti tor előkészítése maga is vesztett mozgalmasságából. Bár a pogányokhoz hasonlóan az ókeresztények is ettek-ittak a temetőben, érezhető a rítus súlytalanná válásának tendenciája. A temetőkben korábbi időkből fennmaradt, ételkészítéshez kapcsolható tűznyomok az ókeresztény temetőrészeken eltűntek, amiből arra következtethetünk, hogy vagy otthon elkészített ételeket hoztak magukkal vagy csak jelképesen, egy-két falatot vettek magukhoz. A családtagok és barátok által a halotti szertartásokon tartott„mulatozások" is - a halottak ábrázolásához hasonlóan - lassan szolidabbakká váltak. Ha ezen elvárást mégsem fogadta meg minden keresztény, az annak tudható be, hogy a kortárs antik pogány világ öröksége még hatott. Ugyancsak a halotti tor megöléséhez tartozott a mensa és a triclinia. A keresztények sokáig megtartották a temetői lakomázás szokását - talán az utolsó vacsora imitációjaként.826 Pécsett a Mauzóleum felszíni épülete esetén feltételezhetjük, hogy a sírkamra felett már oltár állt. Az Apáca u. 14. sz. alatti épület esetén viszont a későbbi fázisban sem valószínű, hogy subsellium volt, korábbi fázisában pedig biztosan pogány eredetű lakoma elköltésére szolgáló mensa kapott itt helyet. Ezek a temetői „étkezőhelyek" a Birodalom déli és keleti részén gyakran a szabad ég alatt voltak, míg a mérsékelt égövi Sopianae temetőjében az időjárás változatossága és a keresztények intimitásra való törekvése okán a 4. század végére beltéri helyre kerültek a sírkamrák feletti építményekben.827 A pogányok a holttesetet a 3. századig legtöbbször máglyán (rogus) égették el.828 A 2-3. századtól keleti hatásra egyre gyakoribb lett az inhumálás (vagy régészeti szaknyelven: csontvázas temetkezés).829 Keresztények esetén csak az eltemetés jöhetett szóba (7Kor 42. Minucius Felix Octavianus 34Tertullianus Deanima 51 Lactantius Divinae institutiones 6,12 Augustinus De cura gerenda pro mortuis 4), a hamvasztás a kezdetektől fogva elképzelhetetlen volt,830 hiszen az első században még közvetlenül várták a világvégét, és a feltámadást, így az em822 A Pécshez közeli Kozármislenyből is előkerültek egy 2. századi kocsis temetkezés emlékei (Kiss A 1989), valamint Ellendpusztáról is. 823 Athénban a háborúban elesett polgárok temetésekor elhangzott gyászbeszédet ki is adták, de ilyen értelemben még a családi magántemetéseknek is voltak nyilvánosabb részei (például siratás, temetési menet, gyászbeszéd). A római császárok temetése később szinte parádé lett (Volp 2002 53 64 70-71 74). 824 A zsidók számára a halotti tor tartása eleve tilos volt (Zsolt 106,28b Grüll 1999). 825 1951-ben már Ejnar Dyggve is feltette a kérdést, hogy számolhatunk-e a keresztény halotti lakomákon is a halottak jelképes aktivitására (Dyggve 1951 111-112)? 826 A 3. századi római katakomba-festmények közt is találunk még a korábbi etruszk nekropoliszok symposion-ábráihoz hasonló halotti lakomát bemutatókat. Eleinte valószínűleg még az ókeresztény ábrázolások is csak halotti tort mutattak, de a 4. század végére már általánossá vált annak keresztény szertartásként való értelmezése. Legszebb keresztény ábrázolása talán a 4. század közepén elhunyt Junius Bassus szarkofágjának tetején kifaragott római lakoma-jelenet. Hasonló jelenet látható még a S. Sebastiano-bazilika alatti sírkamrákban négy freskón is (Vanyó 1988 71). A kenyér ábrázolása fennmaradt pogány ételáldozatot is mutathat, de a kenyértörés már alapvetően zsidó szokás, melyet Jézus az utolsó vacsorán bemutatott, ennek ellenére a kenyértörés mozzanatának ábrázolása - fractio panis - nem minden esetben utal keresztény eucharistiára (Casey 2002). 827 Rómában a halotti lakomát nem a föld alatt, hanem a sír közelében vagy a temető mellett tartották. Ilyen helyszín volt a Domitilla-katakomba főbejárata előtt található boltozatos helyiség (Marucchi - Vecchierello 1935 104). Ágoston le is írta, hogy a halotti tort vidékenként különböző módon tartották (De civitate Dei 8,27). 828 Kivételek természetesen mindig akadtak, például Rómában a gens Cornelia tradicionálisan nem hamvasztotta halot- tait. 829 Az egyiptomiak és a zsidók korábban sem hamvasztottak. Érdemes megemlíteni a zsidóság körében az 1-4. században igen gyakori második/másodlagos temetés szokását (Volp 2002 31 -32), amikor a test elporladása után a sírból kivett csontokat ossariumládába helyezték. Ezt a szokást a keresztények a hétköznapi halottak esetében nemigen gyakorolták. 830 A zsidó és keresztény tudatos hamvasztások (Noy 1998 84 Frend 1996 370 Volp 2002 107) nagyon ritka és csak a leg-
