Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
10. Helyi, birodalmi, keleti és nyugati (itáliai) jellegek Sopianae temetőjében
10. Helyi, birodalmi, keleti és nyugati (itáliai) jellegek Sopianae temetőjében A Kárpát-medence az őskortól kezdve D-i, K-i és Ny-i hatások találkozásának területe volt. A Dél-Dunántúl tekintetében a rómaiakat megelőző vaskori időszak is ezt a képet mutatja (pannonok, kelták, szkíták). Az 1. századtól azonban Pannónia betagolódott a Római Birodalomba, így a dunai limes négy évszázadra a kelet-európai (barbarikumi) hatásokat mesterségesen leválasztó határrá vált. A birodalmon belüli szomszédos provinciák - főleg Itália - viszont annál nagyobb hatással voltak Pannóniára. A 3. századi változásoknak köszönhetően a keleti csapatokkal együtt keleti hatások is érték a provinciát. A kereszténység tehát - a ritkás leletek tanúsága szerint - először a Balkánon keresztül, a Duna mentén jutott el ide, és bár a balkáni keresztény kapcsolatok később sem szűntek meg, a 4. század végére már Itália és Róma befolyása dominált. A 3. század végén létrejött Valeria tartomány, minta pannonjai, tágabban pedig azillyricumi provinciatömb tagja. A legszorosabb kapcsolatot természetesen a Kárpát-medence nyugati részével és az Észak-Balkánnal tartotta fenn. Ezekkel a tartományokkal helyi hagyományaik továbbélése közös volt és azonos hatás érte őket délkelet és délnyugat felől egyaránt. A temetkezési rítusok 3-4. századi változása is egy időben zajlott le. A keleti misztériumvallások egyszerre hódítottak, a dunai lovasisten tisztelete terjedt el a thrák lovasisten mellett, illetve Epona vagy Bubona tisztelete helyett, sőt a kereszténység külső és belső küzdelmei is egyforma hatással voltak rájuk. A 4. század második felében az erős alexandriai ortodoxia tanai és a 4. század utolsó negyedében még erősebb Róma városi ariánus ellenes offenzíva egyszerre érték el e provinciákat. A sirmiumi császári jelenlétek ugyanúgy fontosak voltak, mint az Aquileia, Milánó vagy Konstantinápoly befolyásoló erejét követni próbáló thessalonicai egyház. A Pannóniát ért itáliai hatások persze nyugat felé is eljutottak.761 A hasonlóságok okán valószínűleg közös eredetű hatásokról beszélhetünk.762 Délkeleti és délnyugati jellegek megkülönböztetése terén vannak speciális elemek, melyek mindkét helyre besorolhatók.763 Azokra az alapvetően keleti eredetű ismérvekre gondolunk, melyek Itáliát és Nyugat-Európát egyszerre árasztották el és akár Róma felől is elérhettek Pannóniába. Ilyen maga a kereszténység, de ilyen például a fríg sapkás férfiak ábrázolása vagy sok más mellett a szakállas Jézus-ábrázolás megjelenése is. Másrészt olyan itáliai hatásokat is találhatunk, melyek közvetve, éppenséggel akár a Balkán felől érték el Sopianaet. Ilyenek Aquileia-Siscia közvetlen kapcsolatának bizonyítékai (CigleneCki 1985). Tóth Endre éppen ezért a kelet-nyugati hatások ötvözetének tekinthető pécsi sírkamrák keresztény előképeit nem nyugaton vagy Itáliában, és nem is keleten, hanem a közeli Balkánon találta meg (Tóth E 2001A 1129), amit az együttes fejlődés fogalma talán még pontosabban takar. A sírkamrák és kifestésük eredete tehát rendkívül összetett probléma, mivel vannak időben távoli pannoniai, itáliai és görög előképeik, valamint a dogmatika fejlődését is tükröző Róma városi azonos korú, közvetlen ókeresztény előzményeik.764 Feltételezhető tehát egy illyricumi területi közösség egyszerre történő fejlődésének, és oda-vissza való egymásra hatásának lehetősége. Sopianae és a Balkán földrajzi elhelyezkedése Itália és Konstinápoly között765 ezt a közösséget természetes módon hozta létre, azzal a kitétellel, hogy a dél-pannon város valamivel mégiscsak közelebb volt Itáliához, mint a„kelethez", vagy ha úgy tetszik Sopianae Pannónián belül a legészakibb balkáni városnak tekinthető (Magyar 2007 41 57). Pannónia provincia pedig hivatali kormányzása szempontjából elsődlegesen a Birodalom nyugati feléhez tartozott (Migotti 1997A 104). 761 Ilyen értelemben a kelet-svájci Chur-i Stephanskirche alatti 5. század közepére datált sírkamra töredékes apostol alakjai és Krisztus-szimbóluma párhuzamba hozható a pécsi Péter-Pál sírkamrával, sőt Chur-ban is voltak ereklyetartóként meghatározott kis falfülkék, madár-ábrázolások és a pécsi Korsós sírkamra szőlőindáihoz hasonló növényi minták (Sulser - Claussen 1958 154 164 Fülep 1984 40 Schmidt 2000). 762 A pécsi ókeresztény emlékanyag balkáni és Duna-vidéki tartományok emlékeivel való szoros kapcsolatát legutóbb többen is hangsúlyozták: Bender 1994 Ubl 1994Tóth E 1994B Visy 2007C 119 2007D 145. 763 Az I. és XXXIII. sírkamrákban látható képsorok elbeszélő stílusának első jelentkezése a 3. század első feléből, Dura Europosból ismert. Flatása akár a Balkánon, akár Itálián keresztül is eljuthatott Pannóniába. 764 Bár Róma katakombáinak festményei és a pécsi sírkamrák falképei közt nem jelenthet összekötő szálat Észak-ltália, mivel ott kevéssé volt jellemző a sírok kifestése (FIudák 2012 77). 765 Sopianae a görög és latin nyelvű Birodalomrészek határának tekinthető Jiricek-vonalhoz tartozott. - Kovács P 2001 57
