Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
16 3. Sopianae keresztény épületei tében is magánházban történt, és sokáig családias légkörben zajlott - általában 20-30 fő volt jelen.45 Az 1-3. században még komolyan vették, hogy Isten élő temploma inkább maga a hívő.46 A keresztények tehát eleinte nem építettek saját templomokat, temetőik és sírjaik nem különültek el és egyedi háztípusaik sem voltak. A mai értelemben vett keresztény templom az„Utolsó vacsora" mintájára magánházaknál megbújva indult fejlődésnek.47 Itt alakították ki közösségi találkozóhelyeiket (domus ecclesiae48, case dell'assemblea), imahelyeiket (Origenes: De oratione 31,4 Hamman 1987 183), melyeknek tulajdonosaik után titulusnevük lett.49 A megtérési folyamatot erősítette, ha egész családok a cselédséggel együtt vettek részt az összejöveteleken, az ő keresztény lakhelyeikre illett először az otthon/ház (domus) összefoglaló név. Az innen származó gyermekek nem csupán új otthont, hanem egyben keresztény domust alapítottak (Ignatius: Ad Polycarp 8,2 Hamman 1987 73). Fontos, hogy a titulusok és a korai temetők nevei a későbbi temetőkkel és bazilikákkal ellentétben még nem mártírokhoz és szentekhez kapcsolódtak. A korai közösségi helyek némelyikét ismerjük is.50 A római tituli általában nem a legnépesebb helyeken voltak, hanem viszonylag távol a pogány templomoktól, míg a valamivel később kialakult jótékonysági helyek (diakóniák) akár pogány helyekre is betelepedhettek. A titulus-templomoknak a 4. századra szervezett papsága lett, legalább 2 fővel.51 Rómán kívül kevéssé ismertek a titulusok.52 Dura Europosban az ilyen jellegű városi épületek kívülről nem látszottak kifejezetten vallási, közösségi helyeknek, belül részleges átalakítások történtek és falfestmények is készültek. A háztemplomok egy részét az üldözések idején, legkésőbb 311-ig elkobozták vagy lerombolták.53 Több esetben viszont visszaadták54 és a keresztények tovább használták őket, még később pedig önálló nagytemplommá ala45 Dura Europos háztemplomának befogadóképessége elérhette a 60 főt is. 46 Origenes a 3. század első felében, jóval a keresztény vallás szabad gyakorlásának engedélyezése előtt Isten által teremtett testünket tartotta az igazi templomnak (Contra Celsum Vili 19), ami visszavezethető az Újszövetségre (Jn 2,21 1Kor 3,16-17 6,19 2Kor 6/16 Jel 3,12 ), illetve végső soron a Genesisre (IMóz 1,27 9,6). 47 Az„Utolsó vacsora" helyszíne a korabeli jeruzsálemi lakóházat jelentette. 48 Domus ecclesiae: Pál által leírt kifejezés a Vulgatában Aquila és Prisca otthonával kapcsolatban (Rm 16,5 IKor 16,19), melynek használata a modern szakirodalomban leginkább elterjedt. Az épület Róma legelső keresztény épülete (Lanciani 1892 108). A másik ilyen épület Pudens és lányai (Pudentia és Praxades) lakhelye, ahol Péter apostol találkozott a helyi gyülekezettel. Érdekesség, hogy ezekhez az épületekhez temető is tartozott, a későbbi St. Priscilla, illetve a Pudentiana. A ecclesia szó azokat jelöli, akik„össze vannak hívva", másrészt a „domus" helye tekintetében erős összefüggés van a vándorapostolokat befogadó vendégszerető házak és a domus ecclesia kialakulása között, mivel az első evangelizációk ezekben zajlottak (Acta Pauli et Theclae 7., Hermas, Similitudes IX,27). Ezek a helyek a 4-5. századig magánházak, otthonok voltak (például Antiochiai Szent Ignác, Ep. ad Smyrn. 13), de már egyre több átalakítással. Alapvető szabály nem létezett, mindenki ott gyülekezett, ahol akart és tehette (Act.Justini III, 1.). Antik tradíciók alapján a domus ecclesiae nem is volt templom: Delubra et aras non habemus (Minucius Felix: Octavius 32,1 -3). A keresztényüldözők számára nehéz jogi helyzetet is jelentett megtiltani a magánházban való gyülekezést, mely egyébként gyakran éjszaka zajlott (Ifj. Plinius: Ep. X,96). A házak berendezéséről: Didascalia syriaca 2,57. (Hamman 1987 119 121-124 143 191-192 Dolhai 2001 145). 49 Az 1. században még valószínűleg a domus ecclesiae tulajdonosai voltak a helyi vallási közösségek vezetői, míg a 2. században már inkább a jelentősebb emberek közül kerültek ki a püspökök és presbiterek (Bowes 2008B 49). 50 Rómában a S. Cecilia in Trastevere (titulus Caeciliae), a Ss. Giovanni e Paolo (titulus Pammachií), a S. Martino ai Monti (titulus Equitii), a S. Clemente (titulus dementis) stb. (Marucchi - Vecchierello 1935 382 Matthiae 1962 16-24, illetve a titulus templomok városi régiónként: 54-67 74-77). Az ismert Róma városi titulus-templomokat többnyire a 4-5. században építették, így azok a korai domus ecclesiae házaknak az utódai lettek (Gáspár 2005 29). A 313 előtti időkből 16 tituli neve ismert. A katakombáknál is építkeztek legkésőbb 300 körül (katakombaövezet Róma körül: a II. és IV. mérföldkő között) (Vanyó 1988 46). 51 A korai presbiteri rendszer helyét a Pál által kezdeményezett hierarchikus episcopális szervezet vette át, ahol a tisztségeket a püspökök és diakónusaik viselték. 52 Gáspár Dorottya jó alappal feltételezi létüket (Gáspár 2005 29-30). 53 Az üldözések idején az elkobzott vagy lerombolt háztemplomok és templomok helyett időlegesen a temetők vagy katakombák felszíni építményei voltak a „titkos" keresztény gyülekezőhelyek (a katakombák sírkamráiban ritkán bújhattak el úgy, mint az antiochiai Barbatianus pap Galla Piacidia haragja elől - Lanciani 1892 319), mégis egy ilyen alkalommal temették el élve Valerianus katonái a Thraso-temetőben rajtakapott keresztényeket, sőt, végül a temetőiket is elkobozták. Diocletianus alatt ismét lejátszódott ugyanez: uralkodása elején még új templomok épültek, a végére pedig már lerombolták a nicodemiai templomot, szent könyveket égettek el és Rómában a pápák sírjait is eltemették. A parenzoi mozaikpadlós háztemplomot is ekkor rombolhatták le (Marucchi-Vecchierello 1935 52 57-58 359). Az elkobzások ténye újra csak arra utal, hogy a 3. században már bőven voltak egyházi tulajdonú épületek. 54 A legismertebb hasonló eset természetesen Alexander Severus császár története, aki szentimentális okokból egy római kocsmát alakíttatott át keresztény templommá (Lampridius, Alex. Sev. 48.).
