Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
8. A temető topográfiája
162 8. A TEMETŐ TOPOGRÁFIÁJA családot is alkottak, mely nagyobb közösségbe a püspök védnöksége alatt immáron a nők és szegények is beletartoztak.735 Míg azonban a korábbi pogány temetési szertartás „túlméretezésével" a hagyományok betartását, a közösség összetartozását, a család nagyságát és gazdagságát is demonstrálták (Fekete 2007 105), addig az ókeresztény családi temetés már nem volt ennyire közügy,736 ami az üldöztetés idejéből megmaradt, de a keresztényekre egyébként is jellemző visszafogottságnak és főleg a túlvilág ígéretéhez képest értéktelen evilági pompa elvetésének tudható be. Az épületek elhelyezésénél azonban még ennél is fontosabb volt figyelembe venni a helyi földtani viszonyokat. Az építmények egymáshoz való túlzott közelsége ugyanis kerülendő volt. Az azonos időben, szorosan egymás mellett emelt épületek alapozásának talajbontása okán a föld feletti és föld alá jutó vizek állagromlást vagy akár a sírkamrák beomlását okozták volna. Ezt kerülték el az alaprajzuk és falazási stílusuk miatt egyidejűnek tartható XIX-XX. sírkamrák egymástól néhány méteres távolságban való felépítésekor. A felszíni épületek körüli külső járószint megépítésével pedig méginkább meggátolták, hogy a munkahézagok közt lejutó víz koncentrált kimosódásokat eredményezzen, mivel a külső járószintek nem engedték az esővizet a falak mentén föld alá folyni (Kraft 2206 68-71). Ugyanakkor az I. sírkamra néhány fokkal elfordítva szorosan beékelődött a IV. és V. közé, bár statikai okokból valamivel mélyebbre került azoknál. A geológiai viszonyok követelményeinek ellentmondó közelségüket valószínűleg a praktikumnál erősebb indíték, a keresztény temetkezési szokás írta felül: depositio adsanctos. (Duval Y 1988). Az eddig ismert temetőrészleteken belül néhány esetben a sírkamrák soros elrendezése sejthető (Hudák 2009). így a IV.-I.-V. sírkamrák D-i bejáratai előtt húzódhatott egy őket összekötő K-Ny irányú temetői út, mely Ny-i irányban a Cella trichora 1 -ig elért. Másrészt a Cella septichorától É-ra levő XXII—XXIII—XXIV. sírkamrák is egy sorban találhatók, míg a XIX-XX. sírkamrák inkább É-D irányú illeszkedést mutatnak.737 Ezek a sorok nyilván közel egykorú építményekből állnak. A Ny-i temetőrész épületeinek egymáshoz viszonyított szinkronológiai vizsgálatához több tényezőt vettünk figyelembe. Az Apáca u. 13. szám alatti ásatásaink a temető talán legdélibb részét érintették.738 A temető É felé való terjeszkedését a feltételezett sírépítmény-sorok felsorolási rendjével a szakirodalom elfogadta, első sornak tekintve a II. sírkamra-Cella septichora-XXI. sírkamra tengelyt, másodiknak a III., a XIX-XX. és XXII—XXIV. sírkamrákat, harmadiknak pedig a Cella trichoral, I., IV. és V. sírkamrák vonalát (Hudák - Nagy 2008). A Mecsek lábának enyhén „teraszos" elrendeződéséhez kötve (Boros 2002 15 Pozsárkö - Tóth - Visy 2007 88) a harmadik sor kimutathatósága valóban egyértelműnek tűnik, de a mesterséges teraszok nélkül. Az első sor egyelőre igen foghíjas, a második sorban pedig a III., XIX. és XX. sírkamrák nem egyvonalban való elhelyezkedése okoz zavart. Szembetűnő a Cella septichora, mivel a feltételezett sorokat nagysága és elhelyezkedése okán elzárja, nem beszélve arról, hogy bejárata is Ny felé fordul. Sopianae északi temetőjének épületei, a kialakuló keresztény előírások betartása és főleg a geológiai viszonyok figyelembevétele mellett a nagy variabilitás erős egyéni hagyományok létezését is mutatja. A pogányságból a kereszténységbe való átmenet, az ókeresztény rítusok kezdeti bizonytalanságai, sokszínűsége éppen ezáltal fogható meg. Amennyiben Sopianae temetőjét a város lakói az 5. század 2. felében is tovább használták volna, abból az időszakból talán már egységesebb építmény- és sírrendszert találunk. Sopianae rómaiak által a 430-as évekig használt temetőjében a helyi keresztény temetkezési „szabványok" még kialakulóban voltak, ugyanúgy, ahogy az épületek keletelésének igénye is csak néhány épületnél mutatkozott meg. 735 A középkorra a szűkebb családi vallásgyakorlás és családi sírkamrák létrehozásának szokása a gazdag keresztények esetében magánegyházak (Eigenkirchen) kialakulásához vezetett (Brown P 1993 54-55 65). 736 Az ókeresztényeknek is voltak „nagy temetéseik" egy-egy vallási vezető búcsúztatása vagy mártír újratemetése esetén. A családi temetésnek pedig - mint ahogy ma is - voltak nyilvános részei (például a ravatalozás, a siratás, esetleg a temetési liturgia vagy maga az elhantolás) és voltak szűkebb körű rítusai (megemlékezések). 737 A nisi temetőben a sírkamrák É-D irányú sorokban álltak (Rakodja 2011 35). 738 Ettől valamivel még délebbre, a Ferencesek utcájában 1868-ban kerültek elő téglasírok, illetve urnasír (Sonkoly 1983). 4. századi hamvasztásos sírok ismertek még Sopianae város területéről is a mai Rákóczi úton (Fulep 1984 151).
