Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

8. A temető topográfiája

8.5. Az épületek tájolása és elrendezése

159

8.5. Az épületek tájolása és elrendezése (iiusztrádók:30i.p.8.A- s.d.)

Sopianae északi temetője a Gosztonyi Gyula által megadott lehetőségek közül egyértelműen a horizontális típusba tartozik (Gosztonyi 1943 124).720 Annak ellenére, hogy a Mecsek lábán helyezkedik el, nincsenek sziklafalba egymás fölé vájt sírjai, vagy több emelet mély katakombái.721 Csupán egymástól elkülönült, földfelszín alá helyezett temetkezésekkel találkozhatunk akár sír, akár sírkamra formájában. Ezen kívül a sírokhoz, sírkamrákhoz kötődő, de egymástól szintén különálló felszíni és félig földbe süllyesztett építményeket ismerünk még.

Előzetesen felsorolva a következő tényezők játszhattak szerepet a temetői építmények tájolásában. Hagyományok alapján az égtájak, a város és az út (utak) helyzete. Egyedi tényezőként a domborzati viszonyok, ideológiai szempontokként a vallási szokások és azok keveredése, különös tekintettel a keresztény sírok helyenként csoportosuló jellegére, majd pedig keletelési igényükre. A településen kívüli istenszobrokat például a város vagy az ott elhaladó út és utazók, esetleg a közeli folyó felé fordították (Vitruvius, De architectura IV.5/1-2. IV/9.).722 Ugyanez a sírkamrák bejáratánál is fontos lehetett. Sok egyedi esetben pedig az építési praktikum is befolyásoló tényező volt.

A szakrális épületek tájolása nem a kereszténység találmánya. A korai köztársaság idején a vallási és középületek kötelező tájolási iránya É-D volt. Róma város fórumán a későbbi épületek már inkább igazodtak a terület ÉK-DNy irányú lejtéséhez, így végül a korábbról megmaradt épületek - mint például a templomnak számító Domus Publica - É-D tájolása vált egyedivé. Az oltárokat és pogány istenszobrokat azonban már az 1. században gyakran a templom K-i végébe helyezték úgy, hogy az őket tisztelők K felé néztek, maga az isten pedig K-ről nézett vissza rájuk. Az 1. század utáni zsinagógák tájolásánál is szabály volt, hogy a tórafülke K felé legyen, hiszen jóval korábban Salamon Nagytemplomát is a fény eredete felé irányították.723 A 4. század előtti háztemplomok irányítása még igen változatos volt, ugyanis keresztény épületek keletelési igénye csak a 4. század végétől figyelhető meg.724 Szent Pál sírjánál Rómában a Nagy Constantinus által épített bazilika725 szen720 A föld alatti (vertikális) katakombák esetén elég csak a Róma városi Praetextatus-katakomba több szintes, sok-sok kilométeres labirintusának térképére utalni (Tolotti 1978 188) vagy a Domitilla-katakombára, mint a legnagyobbra, a Jordani temetőre, mint a legmélyebbre (5 szintes) és a Priscilla temetőre, mint a legrégebb óta használtra (Marucchi - Vecchierello 1935 157 177-178). A római katakombáknak kétféle alaprajzi típusa ismert: a rostély, illetve az ágrendszerű. A katakombákhoz hasonló föld alatti járatok Sopianae temetőjében nem jöttek létre. Horizontális vagy másképpen felszíni temetőtípust is Birodalom-szerte létesítettek a keresztények. Ezt a felismerést a katakombák bűvöletében élt ókeresztény régészet a 19. század elején Giovanni Settelének köszönhette. Rómában horti/hortuli, Észak-Afrikában pedig areae néven nevezték őket. A mauritániai Caesarea egy feliratán szerepel, hogy Evelpius ilyen temetőterületet adományozott az egyháznak. (Marucchi - Vecchierello 1935 45 110)

721 A köves hordalékrétegekkel tagolt pannon homokos altalajba viszonylag könnyen lehetett volna üregrendszert vájni, mint ahogy azt Pécs középkori és újkori pincerendszerei mutatják, de a járatokat mindenképpen falazni és boltozni kellett volna. Róma katakombáinak kialakulásában Jézus sziklasírjának utánzása, a keleti hatások, a rejtőzés igénye, és főleg a tömeges sírelhelyezés olcsósága játszotta a főszerepet (Lanciani 1892 308-309). A sírok száma a 2. századtól Rómában a csontvázas temetési rítusra való áttérés miatt növekedett, a katakombák tömeges sírelhelyezésének előképei pedig a nem sokkal korábban kialakuló nagy kolumbáriumok lehettek (Volp 2002 109). Sopianae temetőiben sem idő, sem igény nem volt katakombák kialakítására (Makkay 2007 37).

722 A Keszthely-dobogói temető sírjainak DNy-ÉK irányba történő irányítása a közeli út figyelembevétele miatt történt (Sági 1981 Schmidt 2000 285). Az intercisai kápolna bejárata is az erődből kivezető, a mai Pincesoron húzódó út felé nézett (Visy 2001A 569) és a kölni Szent Severinus-templom körüli temető sírjai is ezt a képet mutatták (Schmidt 2000 322). Az izraeli Or-ha-Ner melletti sírkamra irányítása viszont éppen ellentétes a pécsi sírkamrák legtöbbjénél tapasztalható É-D iránnyal, így bejárata É felé néz (MichaeliI 40). Érdekes módon a nisi városi temető bejáratai sem Naissus város felé néztek (Rakocija 2011 35 39).

723 A zsinagógák oldalfalán azonban egy ajtó Jeruzsálem felé nézett, hogy összekösse a zsinagóga és a Nagytemplom közösségét.

724 A kelet felé való imádkozás szabályának legrégibb írott keresztény emléke a Didascalia Apostolomra (XII,57), illetve Tertullianus leírásai (Apologeticum, XVI.Adversus Valentinianos, III.). Hipparkhos vértanú is a ház keleti falára festett keresztet (Acta Hipparchi 125). A lullingstoni villa nyugati falára festett alakok is kelet felé fohászkodnak (Bowes 2008B 132). Alapja az Édenkert felé való fordulás (két folyam köze), ahol Krisztus országa sejthető (Hamman 1987 183). Az elterjedtebb vélemény sokszor a Szentföld irányát valószínűsíti. Később már a templomok keletelésének kívánatosságáról is szó esik (Const. Apóst., II, 7), amint a korábban nyugatinak vélt sirmiumi Synerotas-bazilika irányítása is inkább ilyen lehetett (Nagy Levente 2012 71).

725 Három vagy négy császár bazilikája. Építését II. Valentinianus, Theodosius és Honorius is folytatták (Marucchi -